kalmika

2
júl

Dsida Jenő: Csöndes áldozat

2
júl

Heverni valahol egy mezőn. Nyírfák. Fehér, nyári felhők. Az ifjúság kék ege. Mivé lett a kalandos szív? Megölték a lét zordon kalandjai.

Erich Maria Remarque
2
júl

Nem vagyok Vashegyek rabja

Stanczik-Starecz Ervin történész, antropológus, íróval Kovács katáng Ferenc beszélgetett
1
júl

Juhász Gyula: Gyász

1
júl

Ezt is meg lehet unni

Amikor már azt hittem, hogy nincs ember a kishazában, aki még nem fogta fel, hogy a nyúlólban született macska nem lesz nyúl, akkor mindig történik valami. Mindig előbukkan valaki, aki azt mondja, hogy ukrán vagyok. Ezzel semmi bajom nem lenne, ha az lennék… Lőrincz P. Gabriella írása
1
júl

Tambo

Részlet Ferdinandy György kötetéből
1
júl

Minden nagy költészet családias. A család tagjai az idegen számára jelentéktelen, érthetetlen adomákat mesélnek egy kisgyerekről, aki hajdanában mindnyájunk ismerőse volt, emlékeznek valamire, amire az idegen nem emlékezhet és elmosolyodnak. Valami ilyesmihez hasonló a költészet. Nyelvünk szellemében él, melyben összeforradunk valamennyien, akármiféle politikai hiten élünk.

Kosztolányi Dezső

30
jún

Albert Samain: Az infánsnő kertjében

Tóth Árpád fordítása
30
jún

Rubens, a világpolgár

Ha létezett valaha csillag földközelben, akkor itt és most, éppen egy ilyenről esik szó. Mivel a flamand festészet nagymestere, Rubens neve nemcsak ismerősen cseng, de világít, lobog, tündököl a klasszikus művészetet kedvelők tudatában, és ez aligha szemfényvesztés, hisz akár egy kisebb várost is be lehetne borítani azzal a vászonmennyiséggel, amin elképesztő értéket hordozó olajképei megjelennek… Árkossy István írása
30
jún

Csakis az a festészet méltó a figyelemre, amelynek létoka ugyanaz, ami a világ létoka: a titok.

René Magritte