Asztrolábium is lehetett, vagy egy ősi abakuszra hasonlító kisded játékmakett, netán Isten világszámológépe, amelyre teremtőnk a naprendszer bolygó-golyóbisait fűzte fel, és amivel a négyszázötven éve született német matematika csillagosa addig-addig bíbelődött, mígnem holtig tartó szenvedélyét találta meg benne. Egocentrikusság helyett a heliocentrikusságot preferálta, megszállottan modellezve a planéták, világvándorok, égi teremtmények meglepő viselkedését, megrögzött szokásait; követte kitaposott ellipszis pályáikat, lényüket valós egyenletekbe ültette át, eltöprengett sorsukon, közben a Föld porába vagy pergamenre firkálta ábrándos perceinek sugallatait álmodozó univerzumáról.

Johannes Kepler, Kopernikusz feltámadt árnyékaként igaz csillagvilágot szerkesztett az emberiségnek. Persze, a csillagász-történész hivatása fennköltebb foglalatosság, mint a napi szennyvíz-koncentráció méregetése, jóllehet némi áthallás létezhet e párhuzamos felvetésben, hisz éppen a bolygó léte, nemléte, hogyléte, világít rá annak egészségi állapotára oly időkben, amikor az ember genetikai öngóllal vált vesztessé, és a planéta óriás-vírusaként önmagával fertőzi önmagát. A robbanásszerűen növekvő UV sugárzásban felforrt agyféltekéjével mégis jövendőt tervez, miközben a kontinenseken átvonuló vírusmutációk hadai tüske agyaraikkal döfködik a reménység kék üveggolyóját, amiből nekünk csak ez az egy létezik. Madách Tragédiájában Keplerné Borbála asszony így molesztálja a prágai színben férjeurát, aki a távcsőben tán épp a majdan őróla elnevezett holdkráterben gyönyörködik: „János, nekem szükségem volna pénzre.” Az aprópénz és a bolygók apró tizedesszámokba oltott orbitális tudománya így lett egyetlen bevásárlószatyorba összesűrítve, a többdimenziós tér fekete terítőjével letakarva, amelyre Kepler első, második és harmadik csillagászati törvényét hímezték rá földi otthonunk GPS-koordinátáival. És bár távoli, ismeretlen lények harmadfokú kozmikus üzeneteit füleljük, ámulunk az éjsötétben, ahogy fejünk fölött a csillagász sötét köpönyege ismeretlen világok szikráival van teleszórva, köztük nesztelen suhan a Kepler-űrtávcső, s földi otthonába küldözgeti a világ óriásdíszterméből összeszedett, megdöbbentő űrfelvételeket.

A fényparádé magasában, a Kepler-186 csillagrendszerben, annak is Hattyú-csillagképében, az immár róla elnevezett Kepler-186f jelzésű exobolygó¹ lebeg, alig nagyobb a Földnél és hasonlít is rá, mintha csak testvére volna. De még ismeretlen. Itt nálunk viszont továbbra is az ismert, a megszokott a valódi nagyhatalom, létkérdés a newtoni gravitáció, bár úgy tűnik, planétánk tömegvonzása és a növekvő embertömeg taszító ereje maholnap már kiegyenlíti egymást. Új doktrínáké a jövő, minden a humán energia megmaradásának, vagy meg-nem-maradásának elveként lesz megítéltetve. Hisz kóklerek és Keplerek csörtéjétől gyakorta visszhangzott a történelem eseményhuzatos, hűvös előszobája, amit időnként Giordano Brunók máglyatüzeivel melegítettek fel.

1577-ben a C/1577 V-1 üstökös egész Európa felett fényesen tündökölt, de többé már nem tér vissza. Ám a Württemberg mellett 1571-ben született Keplert kisgyermekként erősen megragadta égi tüneményének látványa. Később, noha retorikát és latin költészetet tanított a grazi lutheránus iskolában, tekintete mind sűrűbben fordult az ég felé, végül ez hozta magával, hogy a dán Tycho Brahenak, II. Rudolf császár udvari csillagászának munkatársa lehetett Prágában. Majd annak halála után tudományos feljegyzéseit is megörökölte. Mesterének papírjaiból és a Mars mozgásairól készített írásaiból állt össze körforma helyett immár elliptikus képpé átformált hat bolygós pályarendszere.

Kepler első törvénye kimondja: Minden bolygó olyan ellipszis pályán kering, amelynek egyik fókuszában a Nap helyezkedik el;

Kepler második törvénye: A Napból a bolygóhoz húzott rádiuszvektor egyenlő idők alatt egyenlő területeket súrol;

Kepler harmadik törvénye: A Naptól távolabb keringő bolygók keringési ideje hosszabb, mint a Naphoz közelebb keringőké.

Planetáris létünk arcának első valós felismerése ez.

Kepler ezernél több csillagot azonosított, emellett az optika és távcső készítése is foglalkoztatta, sőt, hópelyhek szerkezeti szögállásait vizsgálta; viszont a térfogatszámítás terén elért kutatásainak gyakorlati hasznát leginkább profán hétköznapokban, boroshordók űrtartalmának kiszámolásánál hasznosíthatta. Mivel II. Rudolf halála után munka nélkül maradt, Linzbe költözött, de így is egyre sanyarúbb sorba jutott, hisz tizenhárom gyermekről kellett gondoskodnia. Utolsó műve valódi science fiction írás lett, a holdi táj megfigyelésein alapuló leírással egy álomutazás feltárulkozásában. Élete végső napjaiban a teljes romlás környékezte. 1630-ban Regensburgban temette el a hálátlan emberiség ismeretlen sírba, amelyről csak annyit tudunk, hogy helye: a Föld.

A 2009-ben felbocsátott Kepler űrtávcső, miután működése során mintegy félmillió csillagot monitorozott, és az ismert exobolygók számát négyszázról négyezerre emelte, egészen 2018 végéig működött, majd az év november 15. napján elérkezett hozzá az utolsó földi parancsszó: „jó éjt!”. Ekkor megfáradt műszerei szófogadón, végleg leálltak, és azóta Nap körüli pályán keringve – egy földi halandó nevével – örökké tartó álomutazásban suhan.

¹Exobolygó: Naprendszerünkön kívüli bolygó, amely idegen csillag körül kering.

Árkossy István