kalmika

14
jan

Czóbel Minka: A vasút

14
jan

„olyannyira elfelejtenek / már meg sem kell halnod”

Wehner Tiborral Kovács katáng Ferenc beszélgetett
14
jan

Kismozdony

Apám imádta a vonatokat. Gyakran álldogált a vasútállomáson szabadidejében, és órákon át bámulta a tolató, érkező vagy induló szerelvényeket. Sosem értettem, miért nem lett masiniszta. Annak kellett volna lennie, és akkor tán boldog emberré vált volna. Miatta álldogálok olyan gyakran a Ferdinánd hídon, és nézem a vonatokat…
Tallián Mariann írása
13
jan

Nagy dolog a nagyság, de még nagyobb az emberség.

Will Rogers
13
jan

Radnóti Miklós: Eső esik. Fölszárad…

13
jan

Könnytelen madonnák

Szemelvények Lőrincz P. Gabriella verseskötetéből
13
jan

A város, ahol minden megkerül

…szerintem a világ egyik legbecsületesebb városában élek. Nem mondanám, hogy már eleve úgy indulok el otthonról, hogy nem cipzárazom be a táskámat, nem zárom be a lakást, vagy véletlenszerűen elhelyezek csomagokat a település tetszőleges padjain. Nem keresem a bajt, de ismerjük a természetét: elég egy óvatlan másfelé figyelés, és könnyen ránk talál…
Farkas Wellmann Éva írása
12
jan

Kezdem gyanítani, hogy mindabban, ami fontos és másíthatatlan, nincs véletlen. […] Vannak pillanatok, amikor játszik velünk az élet, s kissé összecseréli bennünk mindazt, amiről azt hittük, hogy végleges.

Márai Sándor
12
jan

Reményik Sándor: Mit akartok?

12
jan

Jegyzetek két könyvről

Hegedűs Imre János írása Mirtse Zsuzsa Bölcsőmben magam ringatom és A halhatatlanság vesszőkosarai című köteteiről