kalmika

2
jan

A mesékben minden benne van: élet és halál, vereség és győzelem, szerelem, túlvilág, csodák, csodatévő lények.

Csukás István
2
jan

Juhász Gyula: Meseváros

2
jan

Pierre-Auguste Renoir és az életöröm

Mindennapi emberként is folyamatosan reagálunk a környezetünk történéseire: átengedjük magunkat a negatív hírek özönének, vagy mindennel dacolva csak a pozitív eseményekre koncentrálunk. A 19. század végének és a 20. század elejének művésze óriási harcokat vívott a valósággal, illetve a valóság hű ábrázolásának jogáért…
Somogyi-Rohonczy Zsófia írása
2
jan

A mesei világrend

Amikor beteg voltam, anyukám mindig adott valamilyen varázsbigyót, vitamintablettát, hogy hamarabb meggyógyuljak. Mivel ezeket rendszeresen bedobáltam az ágyam mögé, nem tudtak segíteni nekem. Valahogy így van ez a mesékkel is. A varázserejük csak akkor tud működni, ha kapcsolatba lépünk velük, ha befogadjuk őket, helyet adunk nekik magunkban…
Mirtse Zsuzsa írása
1
jan

Boldog nem lesz az új év magától, hanem csak tettekben megnyilvánuló segítés, szolgálat, szeretet által.

Bánk József
1
jan

Kölcsey Ferenc: Himnusz

1
jan

Fekete István csillagai

1900. január 25-én 10 óra 47 perckor született meg az író, akit többnyire az állatokról s a természetről írott regényeiről ismerünk…
1
jan

Fonák Tamás újévi üzenete

…Az emberiség több évezrede naivan azt képzeli, hogy egy új fejezet eltörli a bajokat, megszüntet minden bánatot satöbbi, satöbbi. Mily sajnálatos, mindig akadnak megrögzött optimisták, akik makacsul hajtogatják: Meglátod, minden rendbe jön! Pedig Márai Sándor is bölcsen megírta a Naplójában, hogy az örök optimisták rettentően fárasztók, a valóságban semmi nem jön rendbe, és minden csak rosszabb lesz…
Zsille Gábor írása
31
dec

Arany János: Év utolján

30
dec

Megtanultam megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépségét, amit az emberek nem tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitni a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra.

Kós Károly