Zsurnál
21
ápr
Nem sorozatgyártmány
Mindig elgondolkodtat: bármilyen ügyes és fejlett is az emberi tudomány és technika, mi az a teremtő Isten tudományához és technikájához képest? Minden évben megéljük a csodát, ahogy kifejlődik az aprócska, porszemnél alig nagyobb magocskából egy-egy ismert, gyönyörű és bonyolult növény. Életre kelése természetes, semmiféle szokatlanság nem rejlik abban, ahogy kibújik a földből… Mezey Katalin írása
20
ápr
Utolsó menetben
– Jön az erdő béfelé, látod-e – fordul meg Péter bátyám, amint megállunk nagyapám kertjének végében, a legmagasabb részen, s a szemközti hegyoldal felé mutat. Nincs már sok idő, míg a bükkök, tölgyek a Küküllőbe lógatják gyökereiket. Nem gondozza senki a gyümölcsösöket, a kaszálókat… Király Farkas írása
19
ápr
Ne szólj szám?
Mióta az internet az emberek életének része lett, s gondolok itt főleg a Facebookra, azóta megszaporodtak a mindenhez is értő szemek, fülek és nagy arcok. Egy szempontból remek lehetőség az internetes közlés: az online felület a végtelenségig elbír mindent, s aki kíváncsi, találhat kedvére való irodalmat… Lőrincz P. Gabriella írása
18
ápr
A tulipánligetben
Mindenki az öröklét kertjét keresi az ezeregy éjszaka óta, az oszmán birodalomban az uralkodóház jelképe volt, ebből akar valamit mindenki megörökíteni, belélegezni és tüdejében hazavinni. Először tapasztaltam, mennyiféle illata van a tulipánnak… Kontra Ferenc írása
17
ápr
Szerkeszteni arany
Sokat gondolkodom Arany Jánosnak a Madách Imre által írt, Az ember tragédiája című drámához fűzött megjegyzéseiről és javításairól. Hogy mennyire sokat segített a szövegen. Hogy nem is lehet tudni, mennyit. Hogy több ezer javítás lett kivitelezve. Hát bizony. Így kéne eljárni szerkesztés során nekem is… Nagy Koppány Zsolt írása
16
ápr
Hubay 100
Egy életen keresztül egyéniségnek maradni, egy karaktert hűségesen hordozni roppant nehéz, embert próbáló feladat, és csak keveseknek sikerül. A Kossuth-díjas drámaíró, Hubay Miklós (1918–2011) e szerencsés kevesek közé tartozott… Zsille Gábor írása
14
ápr
A vers, személyesen – Versmaraton 2018
– Nem lehetne halkabban? – szólt hátra fojtott hangon a közönség soraiból egy hölgy a televíziós kamerát kezelő férfiakhoz, akik belefeledkeztek a magánjellegű beszélgetésükbe. – Ezek meg se hallják, amit mondok… Kérem, hahó! Túl hangosak, nem lehet érteni maguktól semmit, pedig mi a versekért vagyunk itt… Bíró Gergely írása
13
ápr
Nyugodt, mint a kő
Az ásványok passzívan képviselik a természetet a természettelenségben. Például gyakorlatilag soha nem kell megetetnem a baritot, és valószínűleg az ametiszt sem fog szomjan halni a közeljövőben. S ha egy nagyobb kalcit aláveti magát a polcról, és becsapódáskor kettétörik – nos, egy kő helyett immár két kő birtokosa leszek. Hát nem gyönyörűen megnyugtató?… Király Farkas írása
12
ápr
Húsvét után húsvét
A magyar-ukrán határon tömeg. Nem olyan hétköznapi, hanem a szokottnál is sokkal nagyobb. Ahhoz már hozzáedződtünk, hogy egy vagy két órát várakozunk, de ünnepekkor akár öt óra is eltelhet, mire átkelünk egyik országból a másikba… Lőrincz P. Gabriella írása
11
ápr
Márai Sándor születésnapjára
Hallgatni akartam – a cím kompromisszumos megoldás, ez ugyanis a kézirat első mondata. Kifejezi mindazt, amit Márai gondolhatott, ugyanakkor a mindenkori íróság metaforája. A jóslatok olykor beteljesülnek: Márai talán éppen így képzelte kéziratának későbbi sorsát, amiről naplójában azt írta, hogy „nem való külföldi olvasónak, még magyarnak sem külföldön”… Kontra Ferenc írása