Címke: Szilágyi-Nagy Ildikó

Béla csak az igaz sárgabarackot szerette. Úgy ette, hogy a fa alá állt mezítláb és félmeztelenül, és a legérettebb barackokat szedte le magának, rögtön megette, a magot pedig szétdobálta a fa alatt. Az őszibarackot ugyanígy szerette enni, és abból is csak az igazit…
Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Az Összefogás a Szánhúzókért Közhasznú Alapítvány 2008 óta dolgozik északi szánhúzó kutyák (szibériai husky, alaszkai malamut, szamojéd) mentésében. A kuratórium elnökével, Danai Valériával beszélgettünk annak kapcsán, hogy a husky divatos kutyává vált, de a kezdetben rajongó gazdák előszeretettel szabadulnak meg kutyájuktól.
Szilágyi-Nagy Ildikó interjúja

Eszébe jutott, hogy gyerekkorában divat volt a dinnyét meglékelni, és milyen jó, hogy már nem lékelik meg. Sokkal nehezebb volna hazavinni, olyat meg még nem látott, hogy valaki meglékeltet egy dinnyét, aztán nem veszi meg. Vagyis vette meg, mert a dinnyelékelés a kultúrtörténeti múlt barbár szenzációjaként eltűnt a civilizációkonform szabályok hatására… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Ez a csokitorta jelképezi a külön, szerencsés világunkat. Itt ülünk a világjárvány és a válság közepette az új házamban, szép kertben, és csokitortát eszünk békés hangulatban. Igaza volt a Buddhának, amikor azt mondta, hogy a szív határozza meg a létezőket. Gondoskodni kell róla, hogy az embernek derűs maradjon a hangulata, az anyag pedig kialakul hozzá… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Júniusban beütött a megkésett tavasz, humánmeteorológiailag lehetett érezni azon, hogy az emberek sorra megbolondultak. Megbántották egymást, lejáratták magukat, vagy akár egy életre elásták jóhírüket… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

A grillcsirkés ízesítésű csipsz a fölösleges pénzkiszórás netovábbja, de ennél már csak az lenne fölöslegesebb, ha megenné az ember, mert nemhogy grillcsirke, de krumpli sincsen benne, csak az üres szirmok, melyek belül apró levegőbuborékok, a buborékokat pedig ízfokozók, állományjavítók és térfogatnövelők tartják össze. „Tán az „oriental salsa” lehet jó valamire”, mélázgatott Béla… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

A védőtávolság miatt nem a temetésekkor szokásos csönd honolt. A susmorgás megszokott volt egyéb temetéseken is, most viszont a kíváncsiskodó tömeg szája mozdulatlannak tűnt ugyan, de fölöttük hangfelhő morajlott, elkeveredve a tisztulórepülésre özönlő méhekkel, melyek a temető végébe helyezett kaptárakból pörögtek elő örömmel… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

A téli és tavaszi kutyás séták útvonalát a dögök határozták meg. A kutyák jó érzékkel szaladtak be a szőlőket szegélyező fasorba, hogy zsigereket meg lenyúzott bőröket vonszoljanak ki a bokrok alól. Időnként még beszaladni sem kellett. Volt, aki csak az út széléig hozta el a disznóvágásból visszamaradt hulladékot… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Aninál a szeméttartó hetente vagy kéthetente telt meg, de gyakrabban vitte ki. Főleg nyáron, amikor hamar intenzívvé vált a szemét szaga. A kukatető, ahányszor Ani kidobott valamit, még hosszan billegett, szétterjesztve a felcsapó szagot… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

– Jön az öt gé. Hallotta? – Igen. – Maga szerint miért? – Hogy betegek legyünk – zárta rövidre a témát Ani, mert semmi kedve nem volt összeesküvés-elméletekről társalogni, és ezzel megrontani a nyári vasárnap délutánt… Szilágyi-Nagy Ildikó írása