Címke: Szilágyi-Nagy Ildikó

Délutánra Ani egyedül maradt. Régóta szerette volna, ha van hétvégéje, legalább egy nap, amit nem kell munkával töltenie. Amikor hosszú évek után először kapta meg ezt a lehetőséget, rájött, hogy már nem tud pihenni, vagy soha nem is tudott igazán leállni… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Ani arra készült, hogy a fűtőtest mellé húzott fotelba telepedjen, és bögréből meleg mézet kanalazzon, amikor Béla hívta: – Van egy kis baj – kezdte a fordulattal, amit Ani annyiszor hallott már… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Sima gyász talán nem is létezik. Nincs olyan ember, akit csak el kell gyászolni, és kész. Mert manapság senki nem hagy tiszta nyomot maga után, hanem inkább zűrzavart és takarítanivalót, aztán szegény rokonoknak meg jön a poszttraumás stressz, meg a rák… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Aninak égető szüksége lett egy ásóra, amikor ki kellett költöznie a házukból, melyet néhai élettársával laktak. Otthagyott minden szerszámot, nehogy vita legyen a két előző feleséggel… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Az idő kereke az emberemlékezet óta létező örökmozgó. Mégsem válik be nagy találmánynak, hiszen nem az a teljesítmény, ha valami, amibe vetve élünk – az idő –, örökké mozog, hanem az, ha megáll, vagy ki tudunk szállni belőle. Évezredek óta ajánlanak recepteket a megszabadulásra a sámánok, szerzetesek, filozófusok, mesélők, pszichológusok… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Részlet Szilágyi-Nagy Ildikó regényéből