Olvasat
Nagy Koppány Zsolt
Valahogy soha nem azt álmodja békésen az ember, hogy megfázott, bedugult az orra, és most nem kap levegőt. Hanem: akasztáshoz készülődnek obskúrus alakok, körülöttem sertepertélnek, majd kirúgják a széket, megrántják a kötelet felfelé, és én kigúvadó szemmel fulladozni kezdek… Nagy Koppány Zsolt írása