Címke: Nagy Koppány Zsolt
1
máj
Kórházi karakterek, szevasztok!
Nemrégiben némi időt volt szerencsém kórházban tölteni, ami csodálatosan telt: jól mutatja ezt az is, hogy ott tartózkodásomat egy teljes évnek éreztem, pedig a zárójelentés szerint mindössze öt napot tartott az egész… Nagy Koppány Zsolt írása
24
ápr
Árulom a könyvemet
Nem is olyan régen történt – éppen négy évvel ezelőtt –, hogy megjelent a regényem. Jó kis könyv, én egyszerre sírok és nevetek rajta, meg összevissza simogatom, elölről hátra és hátulról előre olvasom, és meg kell mondanom: fölötte csodálkozom, hogy az utcán nem látom az embereket, amint – kezükben a regénnyel – fel és alá futkosnak a gyönyörűségtől… Nagy Koppány Zsolt írása
17
ápr
Szerkeszteni arany
Sokat gondolkodom Arany Jánosnak a Madách Imre által írt, Az ember tragédiája című drámához fűzött megjegyzéseiről és javításairól. Hogy mennyire sokat segített a szövegen. Hogy nem is lehet tudni, mennyit. Hogy több ezer javítás lett kivitelezve. Hát bizony. Így kéne eljárni szerkesztés során nekem is… Nagy Koppány Zsolt írása
10
ápr
Szeretettel ajánlom a könyvemet… magamnak
Lassan és viszonylag nehezen dedikálok, mert igyekszem mindenkinek valami személyeset írni a könyveimbe. Ostoba és oktalan gőgnek tartom, ha valaki csupán a nevét írja a címoldalra, hacsak nincs valami komoly baja – mondjuk nincsen karja vagy nincsenek ujjai… Nagy Koppány Zsolt írása
3
ápr
A referenciális olvasatról
Azt elég korán, szinte ösztönösen megtanulja minden olvasó, hogy a szerzőnek egy szavát sem szabad elhinni. Feltéve, hogy nem akarunk nevetségessé válni. Márpedig ritkán akarunk – esetleg udvarlás közben vagy gyereksírás-csendesítéskor: olyankor mindenre készen áll és képes az ember, de ez viszonylag ritka a könyvekkel kirakott életúton… Nagy Koppány Zsolt írása
27
márc
Néhány szó az idézésről
Cikkírás közben gyakran elgondolkodom azon, vajon mennyire jó ötlet, hogy viszonylag sokat idézek a recenzált könyvekből. Meg hát… hogy etikus-e. Ugye, a szegény regény-, vers- vagy tanulmánykötet-szerző vizes rongyon és fűzőn élve, nagy nehezen megírja élete legújabb főművét… és akkor jövök én a BMW-mmel, és egy könnyed másolással idézem tőle a legjobb mondatokat… Nagy Koppány Zsolt írása
20
márc
A kegyeletből őrizgetett könyvek
Sokféle kegyeleti ok létezik, vannak a születésnapra kapott könyvek, vannak a barátoktól és volt barátnőktől kapott könyvek, vannak a dedikált könyvek. Ez utóbbiak olyanok, amilyenek, általában nem a legjobbak, hiszen az igazán jó könyveket valahogy mindig a halott szerzők írják (jó, na: írták), akik ritkán dedikálnak… Nagy Koppány Zsolt írása
13
márc
Az önmagáért való olvasásról
Az olvasás, a bekuckózós, gyönyörködve elmélkedős olvasás utáni vágy még mindig ifjú szívemben, és mindig is ifjú volt – rendre vágyom rá. Amikor az ember csak úgy, a maga kedvéért és gyönyörűségére olvas, olvasgat. Most azonban azt vettem észre, hogy lassan évek óta nem olvastam olyan könyvet, amiről nem kell, vagy nem akarok cikket írni… Nagy Koppány Zsolt írása
6
márc
Az önigazolás keserű kényszere
Igen nagy rajongója vagyok a 32 éve elhunyt Robert Graves-nek és az ő történelmi, áltörténelmi, fiktív-történelmi regényeinek. „Lopva”, kicsit rossz lelkiismerettel, hogy miért nem újonnan megjelent könyveket olvasok és ajánlok Önöknek, végigolvastam a Jézus király című kötet 1971-es magyar kiadását… Nagy Koppány Zsolt írása
27
febr
Avagy miért nem hordok kontaktlencsét?
Mivel azt akartam, hogy a futásban és egyéb sportokban (amiket nem űztem) ne akadályozzon holmi fránya szemüveg, amelyik még fennen hirdeti is, hogy elsősorban a könyvekhez vonzódom, úgy gondoltam, teszek egy próbát… Nagy Koppány Zsolt írása