Címke: Nagy Koppány Zsolt

10
ápr

Szeretettel ajánlom a könyvemet… magamnak

Lassan és viszonylag nehezen dedikálok, mert igyekszem mindenkinek valami személyeset írni a könyveimbe. Ostoba és oktalan gőgnek tartom, ha valaki csupán a nevét írja a címoldalra, hacsak nincs valami komoly baja – mondjuk nincsen karja vagy nincsenek ujjai… Nagy Koppány Zsolt írása
3
ápr

A referenciális olvasatról

Azt elég korán, szinte ösztönösen megtanulja minden olvasó, hogy a szerzőnek egy szavát sem szabad elhinni. Feltéve, hogy nem akarunk nevetségessé válni. Márpedig ritkán akarunk – esetleg udvarlás közben vagy gyereksírás-csendesítéskor: olyankor mindenre készen áll és képes az ember, de ez viszonylag ritka a könyvekkel kirakott életúton… Nagy Koppány Zsolt írása
27
márc

Néhány szó az idézésről

Cikkírás közben gyakran elgondolkodom azon, vajon mennyire jó ötlet, hogy viszonylag sokat idézek a recenzált könyvekből. Meg hát… hogy etikus-e. Ugye, a szegény regény-, vers- vagy tanulmánykötet-szerző vizes rongyon és fűzőn élve, nagy nehezen megírja élete legújabb főművét… és akkor jövök én a BMW-mmel, és egy könnyed másolással idézem tőle a legjobb mondatokat… Nagy Koppány Zsolt írása
20
márc

A kegyeletből őrizgetett könyvek

Sokféle kegyeleti ok létezik, vannak a születésnapra kapott könyvek, vannak a barátoktól és volt barátnőktől kapott könyvek, vannak a dedikált könyvek. Ez utóbbiak olyanok, amilyenek, általában nem a legjobbak, hiszen az igazán jó könyveket valahogy mindig a halott szerzők írják (jó, na: írták), akik ritkán dedikálnak… Nagy Koppány Zsolt írása
13
márc

Az önmagáért való olvasásról

Az olvasás, a bekuckózós, gyönyörködve elmélkedős olvasás utáni vágy még mindig ifjú szívemben, és mindig is ifjú volt – rendre vágyom rá. Amikor az ember csak úgy, a maga kedvéért és gyönyörűségére olvas, olvasgat. Most azonban azt vettem észre, hogy lassan évek óta nem olvastam olyan könyvet, amiről nem kell, vagy nem akarok cikket írni… Nagy Koppány Zsolt írása
6
márc

Az önigazolás keserű kényszere

Igen nagy rajongója vagyok a 32 éve elhunyt Robert Graves-nek és az ő történelmi, áltörténelmi, fiktív-történelmi regényeinek. „Lopva”, kicsit rossz lelkiismerettel, hogy miért nem újonnan megjelent könyveket olvasok és ajánlok Önöknek, végigolvastam a Jézus király című kötet 1971-es magyar kiadását… Nagy Koppány Zsolt írása
27
febr

Avagy miért nem hordok kontaktlencsét?

Mivel azt akartam, hogy a futásban és egyéb sportokban (amiket nem űztem) ne akadályozzon holmi fránya szemüveg, amelyik még fennen hirdeti is, hogy elsősorban a könyvekhez vonzódom, úgy gondoltam, teszek egy próbát… Nagy Koppány Zsolt írása
20
febr

Könyv és kottatartó

Nagyapám citerán játszott, a húgom fuvolista, sógorom hegedűművész. Talán innen a kottatartó. A könyv meg? Nos, a könyv minden (és mindenhonnan). Szinte kényszeresen (sőt: betegesen) (sokat) olvasó vagyok… - Nagy Koppány Zsolt írása