Címke: Farkas Wellmann Éva

Ezt a tárcát Békéscsabán, az íróasztalomnál kezdtem írni, és néhány száz kilométerrel arrébb, egy tengerparton fejezem be, ha az illetékes hatalmak megsegítenek. Ahhoz, hogy majd eljusson a szerkesztőhöz a szöveg, már igazán nem sokra, egyetlen kis kattintásra lesz szükség…
Farkas Wellmann Éva

Dinnyés József születésnapját ünnepeltük augusztus 4-én Békéscsabán, sajnos már nélküle, de – a jelenlevők talán egyetértenek velem – nagyon is a társaságában. Nemcsak sejtettem, tudtam is, hogy a remek Dinnyés-nóták és más megzenésítései mellett nekem is bekerült két versem a Kemény Gitárklub repertoárjába, így legkésőbb azok elhangzásakor eszembe fog jutni minden közös emlékünk. Elébe mentem hát a dolognak, a szó szoros értelmében…
Farkas Wellmann Éva

Ezernyi arca van az egymás iránti érzelmeinknek, és sokak szerint a legjobb fokmérő az, amit a fogadó fél valamiként ismer fel. Ezek alapján, ha például gondoskodást érzek valaki részéről – lehet ugyan, hogy ő ebbe igazán kevés energiát fektet –, az igazság mégis az, hogy valamit jól közvetít, és valóban odafigyel rám…
Farkas Wellmann Éva

Áll egy ember a színpadon. Beszél. Kevés idő után már lényegtelen a nézőtér és emelvény közötti távolság, hiszen nekünk szól, közülünk, belőlünk. Ennek a fehér hajú, délceg úrnak az első mondatai után elhisszük, hogy ő a huszonnégy éves Petőfi Sándor. Ott, az előadás idejében nincs mód, sem igény az elemzésre. Minden szava fontos. Meg akarjuk ismerni. Ez az ő akarata is – a nézőnek, hallgatónak pedig nincs más választása, mint vele tartani ezen a bemutatkozó körúton…
Farkas Wellmann Éva

Jó napot, éjszakát, jöjjenek, üljenek csak le nyugodtan, van itt hely bőven. Hallja, segít majd nekem? A határon. Hogy miben? Hát, nem tudok románul, s lehet, hogy kötekednek a papírok miatt. Elkérik a lakcímkártyát, ilyenek. Ha ezeket fordítaná. Köszönöm. Adok egy csokit…
Farkas Wellmann Éva írása

…Gyanútlanul leszálltam, s praktikus megoldásként a tágas várótermet választottam ki a viszonylag hosszú idő eltöltésére. Már az elején feltűnt és biztonsággal töltött el, hogy itt bizony sétálgatnak őrök. Az csak további két perc múlva derült ki, hogy mások is – és talán előbbiek sem véletlenül rendeltettek a helyszínre…
Farkas Wellmann Éva írása

…érvényesen írni egy adott tárgyban akkor lehet, ha a tárgyon kívüli tapasztalatokat is sikerül valamilyen módon belesűríteni a műbe. Ott ül a szerző a fehér lap felett, az üres monitor előtt, és elkezd sepregetni. Ha elég tehetséges, talán a megfelelő helyekről sepregeti össze a mozaikkockákat…
Farkas Wellmann Éva írása

Nem mondhatni, hogy hiány lenne az irodalmi piacon a könyveseményekről szóló beszámolókból. A rendelkezésre álló eszközöknek köszönhetően tulajdonképpen vissza is adható a legtöbb részlet: belehallgathatunk a beszélgetésbe, végigpásztázhatjuk a közönség sorait, rögzíthetők a legjobb arckifejezések, elolvashatjuk egy irodalmár értelmezését, megjegyzéseit…
Farkas Wellmann Éva írása

Döbbenten nézek körül a világban. Az alatt a több mint négy évtized alatt, amióta látom, mintha kifordult volna a sarkaiból. Persze, mondhatja bárki, hogy az ember alapvetően nem változik, és igaz is lehet, de az is ugyanúgy, hogy talán már nem is tudja, hogyan kerülje el a zsákutcákat…
Farkas Wellmann Éva írása

Beszéltem már itt pályakezdésről, éppen a magaméról, a paródia kapcsán. Most visszatérek röviden a témára. Úgy gondolom, nemcsak azért kiemelt időszak ez az alkotó ember életében, mert ilyenkor dől el sok minden, emelkednek ki ösvények, borulnak árnyékba csapások, hanem mert maradni fog sok tapasztalat innen, s jó eséllyel meghatározó emlékek is, amelyek ott hagyják a nyomukat az életművön…
Farkas Wellmann Éva írása