Címke: Farkas Wellmann Éva

Valamikor, még az elmúlt évezredben, amikor írásra adtam a fejem, el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer természeti témában fogok verset írni. Szó se róla, szerettem, féltem és tiszteltem a körülvevő világot, de valahogy párhuzamosan képzeltem el az engem érdeklő témákhoz viszonyítva…
Farkas Wellmann Éva írása

Bizonyos időközönként felugrik a közösségi hálón egy-egy rövid figyelmeztetés, hogy nyilvánítsam ki hálámat a követőim felé – ilyenkor mindig elbizonytalanodom. Hiszen köszönnivaló éppen elég lenne, de vajon ez a hárommondatnyi, emotikonokkal tűzdelt köszike-poszt alkalmas igazán rá? Ez a méltó válasz a figyelmükre, szeretetükre?…
Farkas Wellmann Éva írása

…Az ősz folyamán és a télen alkalmam volt összefutni jó néhány barátommal. Ebben látszólag nincs semmi meglepő, mégis maradandó élménnyé váltak ezek a találkozások. Egyfelől azért, mert ezek az emberek egészen különböző helyeken élnek, változatos tapasztalatokkal, másfelől azért, mert – időben legalábbis – közel kerültek egymáshoz az életemben. És így, együtt egészen meghökkentő hatással voltak rám…
Farkas Wellmann Éva írása

Mostanában esténként, elalvás előtt, egészen esetleges történeteket idézek fel, az életem legkülönbözőbb szakaszaiból. Nem tudom, honnan érkeznek, de volt már ötéveskori vicces, kezdő tollforgatói időszakból megmosolyogtató, fiatal felnőttkorból tanulságos vagy zavarba ejtő sztori, szóval nincs séma. Ha mégis közös nevezőt kellene keresnem, akkor azt mondanám: mindegyik üzen valamit…
Farkas Wellmann Éva írása

…Lehet, hogy korábban is így volt, de számomra mégis úgy tűnik, hogy az elmúlt néhány évben kiemelkedően sok „nagy ember” hagyott itt bennünket. Azért sem pontosítok, mert egyfelől nyilván vita alakulna ki a nagyságról (és ilyesminek éppen nem vagyunk hiányában), másfelől azt hiszem, hogy mindenki meg tudja nevezni a maga számára azokat az embereket, akiket a legkülönbözőbb területekről jelentősnek tart, és megszenvedte az elvesztésüket…
Farkas Wellmann Éva írása

A karácsonyvárás rendhagyó időszak minden évben, s nemcsak azért, mert ilyenkor menetrendszerűen igyekszünk egy kicsit jobb, igazibb valónkban megmutatkozni – magunk előtt is –, hanem azért is, mert ez egy út az ünnepig, valamiféle megtisztulás, elkészülés. És ez az utazás sokat mesélhet saját magunkról, a viszonyainkról és a világról, amelyben élünk…
Farkas Wellmann Éva írása

Ha valaki azzal a kérdéssel fordulna hozzánk, hogy kíváncsiak vagyunk-e, mi lesz majd a halálunk után, hogy milyen lesz a világ nélkülünk, valószínűleg sokan mutatnánk élénk érdeklődést. Vagy nem annyira látványosat (merthogy mi személyesen, ugye, sosem halunk meg), de azért, ha filmet vetítenének, óvatosan belepillantanánk egy-két jelenetbe…
Farkas Wellmann Éva írása

…hol érzi otthon magát az irodalom? Azt hiszem, a válasz egyszerű: ugyanúgy, mint minden vagy mindenki, ott, ahol szeretik, ahol figyelnek rá, ahol része lehet az életnek…
Farkas Wellmann Éva írása

…Egyik éjszaka – talán mert párhuzamosan többféle gond is nyomasztott – nem jött álom a szememre. Forgolódtam az ágyban, kerestem a helyemet és a megoldásokat, és egyszer csak halkan kinyílt az ajtó. A lányom volt. Arra kért, hogy menjek vele, és ez eléggé aggasztónak tűnt, mert nyomós ok nélkül nem szokott mászkálni éjjel…
Farkas Wellmann Éva írása

Úgy tíz éve minden őszömben van egy állandó: elmegyek két napra a berekfürdői írótáborba. Tulajdonképpen ez maga az ősz. Nemcsak hogy így kezdődik, tulajdonképpen itt élem meg, a későbbiekben legfeljebb csak rá-rácsodálkozom egy-egy pillanatra. Ez a két nap, ez a helyszín, ez a társaság jelzi: új időszámítás kezdődik – vagyis hát marad minden a régiben…
Farkas Wellmann Éva