Címke: Árkossy István
17
febr
Kitör a Vezúv!
Kitört a Vezúv! – zuhant rám a rémkép az egyik internetes oldal hatásosan kiemelt fejlécéről. Rossz érzés fogott el. Mellbe vágott. Na, tessék, úgy látszik csak eljött ennek is az ideje, hisz megjósolták, miszerint kétezer évente várható a katasztrófa, ami kiérdemelt természeti jelenség is, hiszen a homo sapiens-faber-ludens alaposan lejáratja magát már ennyi idő alatt… Árkossy István írása
10
febr
Danse Macabre
A haláltánc motívum, mint allegorikus maszkba bújtatott középkori műfaj, az élők figyelmét volt hivatott ráirányítani az elkerülhetetlen elmúlásra, a földi élethatár létező valóságára. Emberi csontvázak rajzolatai jelentek meg a korabeli képeken, hogy pirkadatig tartó táncba vigyék az öröklétbe készülőket vagy az oda eltávozottakat… Árkossy István írása
20
jan
Levél Kaliforniába
Váró Márton szobrászművésznek – Kedves Marci, év végén megérkezett szokásos újévi üzeneted, maszk és félelem nélkül szállt le képtáramban, ahol legutóbb beszélgettünk, és magával hozta újabb bámulatos szobrok fotóit meg némi meleget a forró Kaliforniából… Árkossy István írása
13
jan
Kalória
Mostanában, így az ünnepek időszakában gyakran kerül terítékre a táplálkozás, a gasztronómia tudománya, mint kiemelt jelentőséggel bíró honpolgári művelet. (Ki tudja, tán ma már gasztrológia is létezhet, az étkek csillagállás szerinti variációinak áltudománya.)… Árkossy István írása
6
jan
Menni vagy nem menni…
Férfi: – Menjünk. Amint alkalom adódik, az első résen távozunk. Most már végképp nincs levegőm. Egyébként mélyen szégyellem magam férfiúi kiszolgáltatottságom miatt. Nő: – Márpedig lesz, ami lesz, én maradok. Képtelen vagyok megválni szánalmas életem itt elkoptatott éveitől, még ha az utolsó oxigénbuborékot ki is préselik belőlem… Árkossy István írása
30
dec
Illat nélkül
Szívszorító leírni, hogy a világjárvány mint hínár a lápon, mint lián vad őserdők mélyén, mint Laokoónra és fiaira tekeredő óriáskígyó a mitológiában, úgy szövi át, keríti alattomosan hatalmába és fojtja meg a valóság csupán létezni szándékozó békéjét. Lerombolja a tegnapot, sötét rollót húz a jövendő világos ablaka elé… Árkossy István írása
23
dec
Versajándék
Játsszunk Főnixesdit – mondom –, most, harmincöt év után. Akkor rajta hát, jöjjön a megváltó feltámadás: egy régen ledermedt versrovat megidézése, a Versajándék előtűnése ördögi idők hamurétegekkel borított páncéljai alól… Árkossy István írása
16
dec
Vándorfény
Mátyás király szülőháza kőpadlózatát idézem most, amire a terem reneszánsz ablakkeretét érintve surrant be a napsugár, és éppúgy araszolgatott az árnyékhomályos térben, mint sok száz évvel azelőtt. Hiszen a Nap megszokott útját járta, az ablak örökös helyzete pedig mit sem változott, így rendszeresen érkezett ugyanoda az égi áldás… Árkossy István írása
9
dec
Vörös kör kék gyűrűben
Itt a baj. Elnézem a sajtóban megjelenő újabb keletű információs jelzésekkel ellátott világtérképet, ahol a járvány terjedésének napról napra növekvő vörös foltjai egyre összefüggőbb zónákban fedik el a kontinensek eleddig természetes színvilágú panorámáját… Árkossy István írása
2
dec
Sorscsapás
Most ismét, ki tudja már hányadszor, magam elé idézem azt a fekete-fehér fotográfiát, amely Sorscsapás címmel látható volt kiállítóterem falán, művészeti albumban, tán épp amiatt, mert a képtömörítés eszközének fokozott takarékosságával manipulálva nem mindennapi jelenetet rögzít a mozdulatlanság-mozgás egyidejűségének logika szerint össze nem békíthető paradox pillanatáról… Árkossy István írása