Címke: Árkossy István

Ahogy reszketve rettegett egykor az Európai Unió történelmi őslakossága, a pórnép, fohászkodván: „Ments meg, Uram a magyarok nyilaitól!”, úgy mormolom magamban most én is: ments meg, Uram a hivatali postaszolgálattól!... Hangoztatom ezt azok után, hogy immár harmadízben buktam meg három különböző könyvküldeményem célba juttatásával… Árkossy István írása

Ha létezett valaha csillag földközelben, akkor itt és most, éppen egy ilyenről esik szó. Mivel a flamand festészet nagymestere, Rubens neve nemcsak ismerősen cseng, de világít, lobog, tündököl a klasszikus művészetet kedvelők tudatában, és ez aligha szemfényvesztés, hisz akár egy kisebb várost is be lehetne borítani azzal a vászonmennyiséggel, amin elképesztő értéket hordozó olajképei megjelennek… Árkossy István írása

Mára bizonyság lett, hogy még a crô-magnoni ősemberkoponya gazdagodó szürkeállománya is lehet színváltós, miután az eklektikus világegyetemben minden megtörténhet, hisz minden kizárólag csak idő kérdése. Ám mit számít az idő ott, ahol van belőle bőven. És ami még akkor is lesz, ha egyébként már csak a semmi lesz… Árkossy István írása

Majd mindenkinek létezik a szíve tájékán egy ösvény, egy út, egy utca, de lehet sikátor vagy akár sugárút is, ami mára az emlékezés lélekzónáiban futó-kanyargó hajdani térszeletek egyfajta tükörképe, a kezdetben még csak vágyakkal és reményekkel, később már megpróbáltatásokkal, sikerekkel és bukásokkal is teleszórt világ mementójának birodalma… Árkossy István írása

Álltam az új alumínium létrám előtt megilletődve. Gyönyörködtem az elmés, logikai szerkezetben, ami múltját tekintve nem minősíthető ugyan mai találmánynak, hisz már a kőbaltás Homo erectus is saját törzsének törzsvásárlói kártyájával hozzájuthatott egy-egy ágasbogas fadarabhoz… Árkossy István írása

Mi mindenre képes a szem! A szem, ez a pótolhatatlan fénykapu, ez az élő optikai műremek, idegszál-struktúra, lélek-iránytű, ami, ha kedve úgy tartja, huncutul átejt, megtréfál, s jó, ha mindez csupán a játékos optikai illúziók jegyében történik, nem pedig valamiféle helyrehozhatatlan, szó szerinti félrelépéssel, tragikus botlással… Árkossy István írása

Amikor a vézna kis kötet egy régi könyv borítólapja mögül váratlanul földre esett, égi intésnek éreztem a mozzanatot, így a több évtizede feledés homályába burkolózott emlék máris jelzésértékűvé lépett elő; mintha csak azt szándékozott volna közölni: én nem lettem semmivé, lám, újra itt vagyok… Árkossy István írása

Dürer nélkül nincs német művészet. Éppen ötszázötven éve született a nürnbergi Mester (1471. május 21.), akinek felmenői a Gyula környéki – ma már nem létező – Ajtósról származtak; ezt a csillagállást, mi, magyarok, soha nem felejtjük el megemlíteni… Árkossy István írása

Hosszút mindig a legutolsó padba ültették. S minthogy a szélessége sem volt kimondottan elhanyagolható, ez lett stabil helye éveken át, így aztán nem vette el a kilátást egyik padtársától sem, ami pedig volt neki bőven, hisz – biztos, ami biztos alapon – majd minden osztályt megismételt… Árkossy István írása

Felismerni nemcsak a madarat lehet tolláról, hanem az írót is. Vannak írók, akik tollazatuk után ítélve baglyok, mások szarkák, kolibrik, fakopácsok, sasok, keselyűk, de verebek is vannak köztük, és innentől kezdve az ornitológiai felsorolás akár szakirodalmi példatárrá is módosulhatna… Árkossy István írása