Címke: Árkossy István

6
júl

„Keresd a magad pasztellszín szigetét” – Banner Zoltán kilencvenéves

…Művészetelméleti prófétáink doyenjének, a most kilencvenesztendős Banner Zoltánnak az artisztikum kisugárzásától áthatott egész munkásságát betűkkel megvont esztétikai vonalhímzés szálai fonják egybe, amivel az erdélyi művészet arculatára tornyokat, boltíveket és kupolákat épített fel, így rendszerezve sajátos építőművészetében a maradandóra érdemest…
Árkossy István írása
22
jún

Noel

– Noel! Noelke, menj szépen oda Géza nagypapához! Hagyd Patrikocskát játszani Milánkával! – kiáltott vékony hangon gyermekére a kármin karmú asszonyka. Az öreg Géza bácsi, mint divatból kiment fejedelem, vagy kongását vesztett ócska rugójú falióra, csak ült mozdulatlanul, akárha az Idő állt volna meg az őszisárga levélhullásban…
Árkossy István írása
8
jún

Holdkór

Nem véletlenül szökött ki egykor a Hold az orbitális földi masszából előre megérezvén, hogy előbb-utóbb nem lesz majd nyugta az ember okozta felfordulásban akár még egy égitestnek sem. Talán ezért tűnhetett számára biztonságosabbnak a zűrös események csetepatéit, drámai fejleményeit kissé távolabbról követni, és azzal a döntésével, hogy disszidált, önmarcangoló történelemünkből egyszer s mindenkorra kiírta magát…
Árkossy István írása
25
máj

Sötétkamra

Az ábrázolóművészek hazudnak. Nincs kettő köztük, aki azonosat állítana ugyanarról a tapasztalásról. Tudatosan félrevezetik a nézőt, újvilág-teremtő fenomén képében tetszelegnek, mint akiknél egyedi szabályok szerint közlekednek a pupilla üzeneteinek agypályákon vágtató információi…
Árkossy István írása
11
máj

A vonal arca

…Az írás a legegyedibb személyiségi jegy, ami a lélek, a karizma és a vérmérséklet sajátos emulziójaként is felfogható, stigmatikus tükör, ugyanakkor jellegzetes tüneménye is annak a kornak, amelyben papírt látott – és ez alatt most nem az emberi életkort, hanem a történelmi idő korát értem –, hiszen az íráskultúra fejlődéstörténete is része az összkultúra fejlődéstörténetének…
Árkossy István írása
27
ápr

Óriástörpe

Nem emlékszem olyan ismerősre művészkörökben, aki akkoriban ne hallott volna a faramuci esetről. Benczédi Sándor (1912–1998) kiváló szobrászművész nemcsak bámulatos „kisszobrairól” volt híres országszerte és az Óperenciás tengereken túl, hanem a diktatúra depressziós éveiben gondsöprő életszemléletéről, tabukat agyagba-döngölő humoráról, harsány optimizmusáról is…
Árkossy István írása
13
ápr

Nem

Nem lehet neheztelni, és nem is lehet zokon venni, hogy a nem tagadószavunk – ez a puritán, aprócska nem, amely a nemlegesség zártrendszerének szférikus birodalmában összevont szemöldökkel pózol – nem egyike a legreménykeltőbb kifejezéseinknek, ami önmagában még csak nem is létezhetne párja, az igene nélkül…
Árkossy István írása
30
márc

Magellán – 500

Alacsony termetű, sánta, mord, rideg, zsarnok, titkolózó, ellenszenves, ámde oroszlánszívű. Így írták le kasztíliai-spanyol beosztottjai a portugál hajóst, Fernão de Magalhãest, akinek a neve mellé igencsak illik ebben az esztendőben odakanyarítani egy kerek ötszázast, mivelhogy éppen egy fél évezred telt el 1522 óta, amikor Sevilla kikötőjében újra horgonyt vetett az V. Károly császár áldásával útra kelt öt hajóból álló spanyol flotta viharvert maradéka…
Árkossy István írása
16
márc

Az etalonszemély

Olvasok itt-ott ezt-azt, ami átviláglik a múló időben elvegyülő szavak fátyolosodó plazmafalán, a rágógumik és a rágó szavak nélkülözhetetlenségének korában. Amikor a betűk már nemcsak azt szolgálják, amire a Gutenberg-galaxis óriás bummjában a humán kommunikáció érdekében valaha megszülettek, hanem a különleges személyiségek, a szellemi unikumok, a csiszolt bálványok népszerűsítésének lehetőségét is magukban rejtik…
Árkossy István írása
2
márc

Cape Town

Cape Town, azaz Fokváros, a Dél-afrikai Köztársaság büszkesége a Jóreménység fokától alig egy gondolathajításnyira terül el, és most innen, a világ e déli csücskéből jelentkezett minap egy ex libris gyűjtő, aki további nyomataim után érdeklődött. Azért mondom, hogy „további”, mert mint kiderült honlapjáról, már vagy tizenkettő van a birtokában, persze némileg talányos, hogyan utaztak el éppen azok, és éppen oda…
Árkossy István írása