Olvasat
Döme Barbara
A szobában minden ugyanúgy állt, ahogy hagyta, mintha csak elugrott volna egy pillanatra, és bármelyik percben visszatérhetne. Az asztalon elszáradt virágok, egy szál ködmönszínű kardvirág, a polcon könyvek, amelyek lapjai az évek alatt beleolvadtak a porba. Az idő itt nem mozdul, és mégis állandóan jelen van…
Döme Barbara írása