William Blake: Tigris

14

nov

Euridiké halott

Olvasat

Részlet Varga Zoltán Zsolt novelláskötetéből

14

nov

Elköltözünk vidékre, és nagy hangoskodással hirdetjük, hogy mi bizony nem szennyezzük a drága anyaföldet, mert az bele fog pusztulni. Pedig a Föld nagyon is jól tud lenni az ember nélkül, esze ágában sincs elpusztulni, az ember viszont hajlamos a kipusztulásra… Lőrincz P. Gabriella írása

13

nov

A magány nehéz. Novemberben kinézni reggel a szürke derengésbe, kijönni a tornácra –, és nincs senki, senki. A hegyoldalon barna levelekre szürke köd telepszik. Ezt az érzést csak a legerősebb ellenméreggel lehet gyógyítani. Mi az? A tudat, hogy az ember egyedül át tudja élni a világ legnagyobb szépségeit, éspedig nem képzeletben, elégtételként, hanem, mint az örök egy, aki a legközelebb áll a mindenséghez. Az ember csak közösségben élhet boldogan, de csak a magányban lehet Isten.

Olvasat

Hamvas Béla

13

nov

Berzsenyi Dániel: A közelítő tél

Olvasat

13

nov

Józanság és irónia

Olvasat Kemsei István

Kemsei István írása Marcsák Gergely Fekete-Tisza című verseskötetéről

13

nov

Jön a tél

Olvasat Kontra Ferenc

Rideg, szomorú novemberi délután volt. Csendesedett, lassult az eső irama. Varjak rebbennek fel, és köröznek a fák csontvázai felett. Az egész kert olyan baljós volt, mint a hangulat, ami körülvett bennünket… Kontra Ferenc írása

12

nov

Egyszer kimentettem egy kolibrit egy macska szájából. A tenyeremben tartottam az apró madarat, egyik kezemmel befedve a másikat. Nem éreztem a madár súlyát, és nem is tudtam volna, hogy ott van, ha nem éreztem volna a szívdobogását. Így van ez egy jó történettel vagy verssel is. A szívverést kell érezni, nem az olvasmány súlyát.

Olvasat

Ray Bradbury

12

nov

Bajza József: A lanthoz

Olvasat

12

nov

Ha(ngo)ss, könyv!

Olvasat Nagy Koppány Zsolt

Évekkel ezelőtt írtam egy ódát a hangoskönyvekhez, s azóta is ott népszerűsítem, ahol csak tudom; volt idő, amikor az embereket legszívesebben lekötöztem volna, és fejükre teszem a fülhallgatót, hogy bemenjen a klasszikus irodalom a fejükbe… Nagy Koppány Zsolt írása

kalmika