Bajza József: A lanthoz
Zengj, oh lant, húrodon
Igéző éneket,
Hangod szelíd legyen,
Olvasszon szíveket.
Fesd az ifjú kebel
Heves küzdéseit,
Egekre szárnyaló
Merész reményeit;
Az emberéletet,
Gyarló szép álmait,
A sírt, melynek vihar
Nem éri partjait.
Zengj bút, vigalmakat,
Az érző szív baját,
A lyányka kék szemét,
Tündöklő szög haját;
S melyet virágival
Istenkéz hímezett,
Zengd a kies tavaszt,
A szép természetet.
S a merre kéklenek
Kárpát szirtormai,
A merre omlanak
Dunának árjai:
Gyulassz nyelv és haza
Iránt hő kebleket,
Magyar szép ajkakon
Viszhangzzék éneked.
S ha vígalom derűl
Vidám dalodra majd,
S mély gyötrelmid felett
Mély gyötrelem sohajt:
Egy új Olympián
Ne kívánj pályabért:
A legszebb koszorút
Nyerted küzdésidért.