kalmika

31
okt

Az emlékezés viaszcseppjei

Az emberi élet történetében mindig is valamiféle miszticizmus lengte körül a halált. A halál az a végső megsemmisülés, elmúlás, pusztulás, enyészet, exitálás, megszűnés, eltávozás, amit az agyunkkal már felfogni képtelenek vagyunk. Egy másfajta tudatállapot, amelyben automatikusan megszűnik az idő és a tér kategóriája… Lajtos Nóra írása
31
okt

Ha valakit elveszítettünk, akit szerettünk, a lélek azonosulással gyógyul. Egyszer csak észrevesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni. Valami apró gesztust, hangsúlyt vagy mindennapi szokást.

Bagdy Emőke
31
okt

Reviczky Gyula: Halottak napján

30
okt

Fazekas Mihály: A sok baj

30
okt

Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne.

Teréz anya
30
okt

A megoldás részének lenni

Nyolcadik napja hegesztik a villamossíneket a társasház előtt. Nehezen megy, kanyarodik az út, kanyarodik a pálya is, a munkások nem mindig tudják, hogy mivel mit tegyenek, az acélsín nem gyurma, nehéz megmunkálni. Állnak, bámulnak, kilencen mappával, egy a kapával… Király Farkas írása
30
okt

Eksztázis helyett katarzis

Szentmártoni Jánossal Bene Zoltán beszélgetett
29
okt

A tolerancia akaratlanul is együtt jár valamiféle felsőbbrendűség-érzéssel, és ezért nem is becsülöm nagyon sokra, bár kétségtelenül jobb, mint az intolerancia, ami ugyanennek az életérzésnek egy agresszívebb kifejeződése.

Mérő László
29
okt

Komjáthy Jenő: A Hipokritákhoz

29
okt

Párbeszéd a pokolban

Szőcs Géza az Irodalmi Jelen hasábjain, 2008–2019 – Részlet a kötetből