kalmika

22
jan

Fagyöngy, szélbeszédek

A dombon zsibongó siserahad, szánkózik kicsi és nagy, inkább kicsi, sikoltozva csusszannak, sokuk életében először szánkózik, és senki nem tudja, mikor és hol fog legközelebb, már kisütött a nap, olvad a hó… Király Farkas írása
21
jan

Minden tűz kialszik egyszer, de az ember megmarad, hogy újra és újra tüzet rakjon, és meglássa benne a saját örömét vagy bánatát.

Fekete István
21
jan

Dsida Jenő: Szökött hang: hol a tűz?

21
jan

Tizenöt halál

Szemelvények Simon Adri verseskötetéből
21
jan

Tűz

Az, hogy milyen viszonyban vagyunk egyénként vagy nemzetként, de akár az egész emberiséget nézve a tűzzel – mármint a vonzódásra és a félelemre gondolok –, nem véletlen. Az embert, a fejlődést, a kiteljesedést végigkíséri a tűz… Lőrincz P. Gabriella írása
20
jan

Megláttam az angyalt a márványtömbben, és addig véstem, míg ki nem szabadítottam.

Michelangelo
20
jan

Juhász Gyula: A Gondolkodó

20
jan

Magyar keringő

Gáspár Ferenc írása Bencsik Gábor Mari története című regényéről
20
jan

Levél Kaliforniába

Váró Márton szobrászművésznek – Kedves Marci, év végén megérkezett szokásos újévi üzeneted, maszk és félelem nélkül szállt le képtáramban, ahol legutóbb beszélgettünk, és magával hozta újabb bámulatos szobrok fotóit meg némi meleget a forró Kaliforniából… Árkossy István írása
19
jan

Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.

Márai Sándor