kalmika

31
okt

Ha valakit elveszítettünk, akit szerettünk, a lélek azonosulással gyógyul. Egyszer csak észrevesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni. Valami apró gesztust, hangsúlyt vagy mindennapi szokást.

Bagdy Emőke
31
okt

Reviczky Gyula: Halottak napján

30
okt

Fazekas Mihály: A sok baj

30
okt

Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne.

Teréz anya
30
okt

A megoldás részének lenni

Nyolcadik napja hegesztik a villamossíneket a társasház előtt. Nehezen megy, kanyarodik az út, kanyarodik a pálya is, a munkások nem mindig tudják, hogy mivel mit tegyenek, az acélsín nem gyurma, nehéz megmunkálni. Állnak, bámulnak, kilencen mappával, egy a kapával… Király Farkas írása
30
okt

Eksztázis helyett katarzis

Szentmártoni Jánossal Bene Zoltán beszélgetett
29
okt

A tolerancia akaratlanul is együtt jár valamiféle felsőbbrendűség-érzéssel, és ezért nem is becsülöm nagyon sokra, bár kétségtelenül jobb, mint az intolerancia, ami ugyanennek az életérzésnek egy agresszívebb kifejeződése.

Mérő László
29
okt

Komjáthy Jenő: A Hipokritákhoz

29
okt

Párbeszéd a pokolban

Szőcs Géza az Irodalmi Jelen hasábjain, 2008–2019 – Részlet a kötetből
29
okt

Érzékenyítés

Az érzékenyítés szó mostanában egyre divatosabbá vált, ahogy arra múlt pénteki tárcájában Király Farkas is rámutatott. Érzékenyíteni kell. Önmagában az, hogy valamit kell csinálni, számomra eléggé taszító dolog, az pedig, hogy nem rávilágítunk, nem bemutatunk, hanem rájátszunk egy érzelemre, kissé erőszakosnak tűnik… Lőrincz P. Gabriella írása