kalmika

26
ápr

Juhász Gyula: A költő szól:

26
ápr

Van értelme?

Mostanában rendszeresen eszembe jut Viola József, szinte minden héten. Költő volt, író, műfordító és festő, a Magyar Írószövetség tagja, 1927-től 2013-ig élt. Neve nem került a szépirodalom halhatatlanjainak tablójára, s valószínűleg csak kevesen emlékeznek rá… Zsille Gábor írása
25
ápr

Ady Endre: Az öreg Kúnné

24
ápr

Charles Baudelaire: A gyűlölet hordója

Tóth Árpád fordítása
24
ápr

A harag és a düh erőt ad ugyan a testnek, de elernyeszti a szellem izmait, s az elménk minden próbálkozását legyengíti és hatástalanná teszi.

Jonathan Swift
24
ápr

Utolsóból az első

A védőtávolság miatt nem a temetésekkor szokásos csönd honolt. A susmorgás megszokott volt egyéb temetéseken is, most viszont a kíváncsiskodó tömeg szája mozdulatlannak tűnt ugyan, de fölöttük hangfelhő morajlott, elkeveredve a tisztulórepülésre özönlő méhekkel, melyek a temető végébe helyezett kaptárakból pörögtek elő örömmel… Szilágyi-Nagy Ildikó írása
23
ápr

Számomra a fák mindig is a leghitelesebb tanítómesterek voltak.

Hermann Hesse
23
ápr

Tóth Árpád: Erdő

23
ápr

Közösségben a közönséggel

Oberfrank Pál színművész-színházigazgatóval Kovács katáng Ferenc beszélgetett
23
ápr

Az óriáspuffer

Levendulaillatú szappant használt az előttem járó. Talán nemcsak szappant. Az illat megrekedt a völgy kanyarjában. Zavar, bánt. Nem ide való. Bomló faágak szaga, még felszínre nem buggyant gombáké illik ide, nem levendula. Szellőrózsa, keltike színezi sárgára-fehérre-lilára a bomló avart, fekete rigó turkál vadul eledel után a sűrű, arasznyi növényzetben… Király Farkas írása