Charles Baudelaire: A gyűlölet hordója
Sápadt Danaidák hordója a Gyülölség,
Melybe a vad Bosszu rőtszínü, szörnyü két
Karral dönti, hogy a vak mélységet kitöltsék,
Nagy vödrökkel a vért s könnyet, a holtakét…
Melybe a vad Bosszu rőtszínü, szörnyü két
Karral dönti, hogy a vak mélységet kitöltsék,
Nagy vödrökkel a vért s könnyet, a holtakét…
A Sátán lyukakat fúr titkon a fenékbe,
S gyorsan foly ezer év izzadt munkája szét,
Bár minden áldozat mégegyszer, újra élne,
S csurranna ébredőn ezer test újra vért.
S gyorsan foly ezer év izzadt munkája szét,
Bár minden áldozat mégegyszer, újra élne,
S csurranna ébredőn ezer test újra vért.
A Gyűlölet örök, komisz csapszékbe görnyed,
Vad szomja az ital kortyától csak vadabb,
És torka sokszoros, mint a lernai szörnynek.
Vad szomja az ital kortyától csak vadabb,
És torka sokszoros, mint a lernai szörnynek.
– Boldog részeg, kire a mámor győzve csap,
De jaj, a Gyűlölet nem iszik, csak siralmat,
Mert az asztal alatt elnyúlva sohsem alhat!
De jaj, a Gyűlölet nem iszik, csak siralmat,
Mert az asztal alatt elnyúlva sohsem alhat!
(Tóth Árpád fordítása)