kalmika

1
júl

Ezt is meg lehet unni

Amikor már azt hittem, hogy nincs ember a kishazában, aki még nem fogta fel, hogy a nyúlólban született macska nem lesz nyúl, akkor mindig történik valami. Mindig előbukkan valaki, aki azt mondja, hogy ukrán vagyok. Ezzel semmi bajom nem lenne, ha az lennék… Lőrincz P. Gabriella írása
1
júl

Tambo

Részlet Ferdinandy György kötetéből
1
júl

Minden nagy költészet családias. A család tagjai az idegen számára jelentéktelen, érthetetlen adomákat mesélnek egy kisgyerekről, aki hajdanában mindnyájunk ismerőse volt, emlékeznek valamire, amire az idegen nem emlékezhet és elmosolyodnak. Valami ilyesmihez hasonló a költészet. Nyelvünk szellemében él, melyben összeforradunk valamennyien, akármiféle politikai hiten élünk.

Kosztolányi Dezső

30
jún

Albert Samain: Az infánsnő kertjében

Tóth Árpád fordítása
30
jún

Rubens, a világpolgár

Ha létezett valaha csillag földközelben, akkor itt és most, éppen egy ilyenről esik szó. Mivel a flamand festészet nagymestere, Rubens neve nemcsak ismerősen cseng, de világít, lobog, tündököl a klasszikus művészetet kedvelők tudatában, és ez aligha szemfényvesztés, hisz akár egy kisebb várost is be lehetne borítani azzal a vászonmennyiséggel, amin elképesztő értéket hordozó olajképei megjelennek… Árkossy István írása
30
jún

Csakis az a festészet méltó a figyelemre, amelynek létoka ugyanaz, ami a világ létoka: a titok.

René Magritte
30
jún

Episztolák a Kálvária útján

Hegedűs Imre János írása Szakolczay Lajos „Szólíts nyugodtan Gyurkának!” – Találkozások Faludy Györggyel című kötetéről
29
jún

A keleti kapu

Ott állok az anyabokor előtt, lesem a titokkal terhes rítust: a virágpor begyűjtését. A méhek virágról virágra szállnak, férfiakról szokták ezt mondani, persze, hiszen a női öl virágkehely, csakhogy ezek a méhek nőstények. Nem szerelmesek, nem a vérük hajtja őket, keserves vágy sem gyötri egyiket sem, csak a dolgukat végzik… Mirtse Zsuzsa írása
29
jún

Vörösmarty Mihály: Mese a rózsabimbórul

29
jún

Mi sem hasonlít annyira az emberi lélekhez, mint a méh. Virágról virágra száll, ahogy a gondolat száll csillagról csillagra, és úgy gyűjti a mézet, ahogy az emberi lélek gyűjti a világosságot.

Victor Hugo