kalmika

13
febr

Siratóének

Nincsenek szavaink, nincsenek hozzád illő, hozzád méltó szavaink, Farkas Árpád, testi elmúlásod miatti fájdalom bénít, csak a te visszhangos, zengő palotádban bolyongva szedegethetünk össze annyi szótöredéket, szómorzsát, amikből a fölszakadó siratóéneket összerakhatjuk… Hegedűs Imre János írása
12
febr

A filmművészet fogja talán leginkább összeszoktatni, egymás megértéséhez vezetni a népeket és nemzeteket.

Balázs Béla
12
febr

Babits Mihály: Detektivhistória

12
febr

A füvesember

Böjte Csaba ferences szerzetessel Diósi Mária beszélgetett
12
febr

Kísérleti forgatókönyv

Éjszaka közepén felriadok, hogy a szobában halk, ütemes ropogás hallatszik, valami ilyen, hogy: hrap, hrap, hrap. Mint mikor a hó ropog a láb alatt mínusz húszfokos hidegben. Láttam, hogy talán mégse a tévéből jöhet ez a hrap, hrap, hrap, mert ott adásszünet van… Király Farkas írása
11
febr

Csak az a nép tud tisztelni más népeket – azok szokásait, hagyományait – amely a sajátját is megbecsüli.

Illyés Gyula
11
febr

Sárközi György: Fiataloknak

11
febr

Márvány és gránit

Részlet Dušan Šimko regényéből
11
febr

Vezérfonal

A vezérfonal kifejezetten alkalmas arra, hogy érezzük, nemcsak magunkért, hanem másokért is felelősséggel tartozunk. Irányt mutat, de önállóságot enged, egyszerre ad szabadságot és biztonságot… Lőrincz P. Gabriella írása
10
febr

A halál tiszteletre méltó, mint az élet bölcsője, mint a megújulás anyaméhe. De ha elválasztjuk az élettől, kísértetté válik, torzképpé, vagy még annál is rosszabbá. Mert a halál, mint önálló szellemi hatalom, rendkívül léha hatalom, bűnös vonzereje kétségtelenül igen nagy, ámde a vele tartás éppoly kétségtelenül az emberi szellem legszörnyebb eltévelyedését jelenti.

Thomas Mann