Olvasat
Döme Barbara
A gádorban áll, nagyapám kezét fogja, mosolyog. Haja szoros kontyba fogva, arcára barázdákkal írt üzeneteket az idő. Megsárgult fénykép az asztalon. Ő a nagyanyám, akit öregasszonynak láttam már akkor is, amikor óvodás voltam. S bár közben felnőttem, az idő pedig tagadhatatlanul haladt mindkettőnk felett, őt sosem láttam idősebbnek…
Döme Barbara írása