kalmika

7
nov

Reményik Sándor: Erő

6
nov

Komjáthy Jenő: Nem egy az Isten!

6
nov

Minden maradandó mű egy teljesült végrendelet.

Horváth Imre
6
nov

Látomások a könyvtárban

Lágy mozdulattal int Kirké, tessékeli Bovarynét és Kárász Nellit a csónakba, sirokkó feszíti a vitorlákat, indulnak szívszorító útjukra, otthon, Ithakában bogos ujjaival bontogatja éjjel a nappal szőtt vásznát Pénelopé, Türtaiosz, a sánta költő ajkán fegyverré válik az Ige, szárnyaló ditirambusokkal viszi győzelemre az athénieket…
Hegedűs Imre János írása
5
nov

Virágok – lávatűzben

Árkossy Istvánnal Kovács katáng Ferenc beszélgetett
5
nov

Kosztolányi Dezső: Szavak

5
nov

Nem hiszem, hogy túl sokan szeretnénk a valóságot látni, akár színházban, akár moziban. Csak valóságosnak kell látszani, mert a valóságot egyikünk sem tudja túl sokáig elviselni.

Alfred Hitchcock
5
nov

Fatális véletlen

A színész alapvetően utálja a rendezőt. Nincs olyan próbafolyamat, aminek során ne szidnák a társalgóban a koncepciója miatt. Ha a rendező amolyan független fajta, valószínűleg túl modern az elképzelése, érthetetlen a darabfelfogása, vagy épp az ellentéte, középszerű fazon, ez esetben elavult módon óhajtja színre vinni a művet. Ha a társulat elégedett a rendezéssel, akkor a személyiségével van probléma…
Tallián Mariann írása
4
nov

Arany János: Szerkesztői levél

4
nov

A nagy hivatások mindig kicsapnak a munkahely medréből.

Albert Camus