kalmika

10
aug

A közösség szerkezete mindenkor meghatározza erkölcseit. Teremts olyan világot, amelyben a csalás, a törtetés, a hazudozás érvényesül, s másnap már mindenki gaz lesz; teremts olyat, ahol a becsület juthat előnyhöz, s másnap már mindenki becsületes.

Székely János
10
aug

Ady Endre: A harmadik emeletre

10
aug

Hogy mi jár a fejünkben

Az egyik közösségi oldal folyamatosan azt kérdezi, mire gondolok éppen – s ha valóban megmondanám, nagy valószínűséggel azonnal egy hozzászólás-szökőárat zúdítanék a nyakamba, amivel az a fő baj, hogy nem a gondolataimmal vitatkoznának a tisztelt hozzászólók, hanem engem minősítgetnének igen gyakran nyomdafestéket nem tűrő módon…
Gáspár Ferenc írása
9
aug

A halál […] az a pont, amely sokszor még befejezése előtt lezárja a mondatot, és utána már csak másokban marad valami emlékezet vagy utóhatás.

Carl Gustav Jung
9
aug

Babits Mihály: Sírvers

9
aug

A menekülő fénymadár

A geográfus Yi-Fu Tuan szerint a sziget egyike – az erdő, a part és a völgy mellett – azoknak a természetes környezeteknek, amelyek alapvetően formálták az embernek az ideális világról szőtt álmait. Furcsán hangozhat a kontinensen lakóknak, és főleg nekünk, magyaroknak, akik többnyire olyan helyeken élünk, amelyeknek még tengerkapcsolata sincs, de a sziget az európai kultúra egyik meghatározó alakzata…
Smid Róbert írása
9
aug

A hetedik

…Negyvenhét év, se több, se kevesebb, én már kettővel túl vagyok ezen, s nem tudom, mit gondolsz erről, mert téged már eltemettünk. Péntekek sorjáznak, felfűzöm őket, nyakba akasztom minden ünnepen és a fázós napokon, se fény, se árnyék, minden ugyanolyan azóta, még a temető is üres, félni sem merek, nehogy meglásd, hogy megszegtem ígéretem…
Döme Barbara írása
8
aug

Kinek a múzsája volt gróf Markovics Miklósné?

KVÍZ
8
aug

Reményik Sándor: A tenger álmai

8
aug

Álmaimban hallom néha a tengert. Ilyenkor leküzdhetetlen vágyódás fog el, oly mély és fájdalmas honvágy, hogy álmomban kicsordul könnyem és lecsurog arcomon. E hajnalokon arra ébredek, hogy szájam szélén valamilyen sós íz tapad meg, mintha – az álom különös valóságában – csakugyan a tengerben mártottam volna meg arcomat.

Márai Sándor