kalmika

20
nov

Nincs időnk, oly gyorsan elmúlik az élet, lefoglalnak bennünket az anyagi gondok vagy a szórakozás, és végül elérkezik a halál, és csak a halál előtt értjük meg, hogy az életünk csupa nagyság, alkotás és csoda is lehetett volna.

Maurice Zundel
20
nov

Reményik Sándor: Fák alatt, szélzúgásban

20
nov

Az elveszett felügyelő

Részlet Kollarits A. Christie regényéből
20
nov

Csabai szalon – egy lelkesítő példa

…a művészet nem tud nem érvényes lenni. Amikor kimondottan nem is arról beszél, nem is akarja szóba hozni egyik vagy másik témát, mégiscsak az igazat, a fontosat, a relevánsat mondja, azt, ami valahol mélyen foglalkoztatja az alkotót…
Farkas Wellmann Éva írása
19
nov

Sajnos, kétszer, sőt háromszor is el kell olvasni valamit – így teszek én, és így tesznek író barátaim is: tulajdonképpen a kedvenc könyveinket olvassuk állandóan, újra meg újra. Mindig valami újat talál bennük az ember, s éppen a mese, a cselekmény az, amely ilyenkor lehullik a műről, mert az ember már nem várja izgatottan, hogy mi fog történni. S a mese helyett érvényesül a sokkal döntőbb, ami sohasem témája vagy tárgya a regénynek – de maga a mű.

Ottlik Géza
19
nov

Batsányi János: A magyar író

19
nov

„Nekem valaki mindig állította a váltót”

Kovács katáng Ferenc írása Janus Desertus (Pusztay János) regényéről
19
nov

Az íróságról

Egy barátom mesélte kissé zaklatottan, hogy valamikor, sok évvel ezelőtt a Tokaji Írótáborban némileg feldobott hangulatban – jó pár pohár bor elfogyasztása után –, örömmel újságolta el valakinek, hogy mindjárt megjelenik az új könyve. Barátom állt (ez fontos!) annak a valakinek az asztalánál…
Gáspár Ferenc írása
18
nov

Nekem arra van szükségem, aki tengerre nyíló ablak, nem pedig tükör, amely unos-untig csak engem mutat.

Antoine de Saint-Exupéry
18
nov

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli