kalmika

28
máj

Árva lelkek mellékutcája

Állok az árva lelkek mellékutcájában, ahol érzéstelenítés nélkül a jövőmből szakított ki egy darabot. Összegyűrődött porcelánkezén nyolcvan évet hitelesített az idő. Morfium simította arcán a ráncokat, utoljára pajkoskodott szeme tükrében a selyemkendővel leárnyékolt lámpa fénye. Mindketten csatáztunk az idővel…
Döme Barbara írása
27
máj

Az unalom az az álommadár, ami kikelti a tapasztalat tojását. A levelek suhogása elűzi ezt a madarat.

Walter Benjamin
27
máj

Clairvaux-i Szent Bernát: Ritmus az isteni szeretetről

Babits Mihály fordítása
27
máj

Az unalomról – Kerti levelek 48.

Azt hiszem, igazán gazdag ember lettem életem derekára, nem azért, mert milliók vannak a bankszámlámon (nincsenek), nem azért, mert nincsenek adósságaim (vannak), nem azért, mert drága autóval járok (nincs autóm), s nem is azért, mert bármit megvehetek (nem vehetek meg bármit, de szerencsére nem is akarok)…
Weiner Sennyey Tibor írása
26
máj

József Attila: (A hullámok lágy tánca…)

25
máj

A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek, hogy valaminek örülni fognak.

Rejtő Jenő
25
máj

Karinthy Frigyes: Szerelmi öngyilkosság

25
máj

„én csak őszintén elmondom, nekem hogyan sikerült”

Papp-Für János Bella István-díjas költő, zenész, szerkesztő, 1976-ban született Hajdúdorogon. 2002 óta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban, első verseskötete 2007-ben jelent meg Rámcsukódott ajtók címmel. Két évvel ezelőtt radikális életmódváltást hajtott végre.
Kovács Dániel Gábor interjúja
25
máj

Hirdetés (százéves történetek)

A „Buziási Phönix ásványvíz” már a rómaiak idejében híres volt… Jacob Muschong, a mágnás hátradől az íróasztala melletti karosszékben. Nincs ihletett állapotban. Szeret mindent az ellenőrzése alatt tartani, a világért nem engedné, hogy más fogalmazza meg a hirdetés szövegét. A Szeged és Vidéke igen olvasott újság, a legváltozatosabb hírekről tudósít, a szövegnek hibátlannak kell lennie…
Király Farkas írása
24
máj

Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba.

Jane Austen