Címke: Nagy Koppány Zsolt

22
máj

A természetellenes arrogancia

Elképesztően sok arrogáns alakot, jelenetet ismerek, mind a közös tudatalattink kifejeződéseként funkcionáló közéletben, mind az irodalmi életben, mind pedig a saját múltamban. Napestig lehetne sorolni, olyanokat is, amilyeneket most már le sem írnék, mert kegyeletsértés volna… Nagy Koppány Zsolt írása
15
máj

Az ánfrendelés fölöttébb barátságtalan metafizikája

Nemrég meglepődve vettem észre, hogy két „barátom” is „kijelölt” (a bejelölés mintájára és ellentéteként), vagyis törölte a barátságunkat, sőt ismeretségünket a kék színű közösségi oldalon. Azon túl, hogy szánalmas és gyermeteg dolognak tartom ennek felemlegetését, szánalmas és gyermeteg dolognak tartom ennek elkövetését is… Nagy Koppány Zsolt írása
8
máj

Mit kéne írni, avagy a sztorizó GPS

A kérdés persze csak félig komoly, mivel tudom a választ: azt a fránya regényt kéne végre megírni, amire oly régóta készülök, meg néhány újabb halhatatlan novellát, humoreszket, ilyesmit – de a játék kedvéért nézzük meg mégis… Nagy Koppány Zsolt írása
1
máj

Kórházi karakterek, szevasztok!

Nemrégiben némi időt volt szerencsém kórházban tölteni, ami csodálatosan telt: jól mutatja ezt az is, hogy ott tartózkodásomat egy teljes évnek éreztem, pedig a zárójelentés szerint mindössze öt napot tartott az egész… Nagy Koppány Zsolt írása
24
ápr

Árulom a könyvemet

Nem is olyan régen történt – éppen négy évvel ezelőtt –, hogy megjelent a regényem. Jó kis könyv, én egyszerre sírok és nevetek rajta, meg összevissza simogatom, elölről hátra és hátulról előre olvasom, és meg kell mondanom: fölötte csodálkozom, hogy az utcán nem látom az embereket, amint – kezükben a regénnyel – fel és alá futkosnak a gyönyörűségtől… Nagy Koppány Zsolt írása
17
ápr

Szerkeszteni arany

Sokat gondolkodom Arany Jánosnak a Madách Imre által írt, Az ember tragédiája című drámához fűzött megjegyzéseiről és javításairól. Hogy mennyire sokat segített a szövegen. Hogy nem is lehet tudni, mennyit. Hogy több ezer javítás lett kivitelezve. Hát bizony. Így kéne eljárni szerkesztés során nekem is… Nagy Koppány Zsolt írása
10
ápr

Szeretettel ajánlom a könyvemet… magamnak

Lassan és viszonylag nehezen dedikálok, mert igyekszem mindenkinek valami személyeset írni a könyveimbe. Ostoba és oktalan gőgnek tartom, ha valaki csupán a nevét írja a címoldalra, hacsak nincs valami komoly baja – mondjuk nincsen karja vagy nincsenek ujjai… Nagy Koppány Zsolt írása
3
ápr

A referenciális olvasatról

Azt elég korán, szinte ösztönösen megtanulja minden olvasó, hogy a szerzőnek egy szavát sem szabad elhinni. Feltéve, hogy nem akarunk nevetségessé válni. Márpedig ritkán akarunk – esetleg udvarlás közben vagy gyereksírás-csendesítéskor: olyankor mindenre készen áll és képes az ember, de ez viszonylag ritka a könyvekkel kirakott életúton… Nagy Koppány Zsolt írása
27
Már

Néhány szó az idézésről

Cikkírás közben gyakran elgondolkodom azon, vajon mennyire jó ötlet, hogy viszonylag sokat idézek a recenzált könyvekből. Meg hát… hogy etikus-e. Ugye, a szegény regény-, vers- vagy tanulmánykötet-szerző vizes rongyon és fűzőn élve, nagy nehezen megírja élete legújabb főművét… és akkor jövök én a BMW-mmel, és egy könnyed másolással idézem tőle a legjobb mondatokat… Nagy Koppány Zsolt írása
20
Már

A kegyeletből őrizgetett könyvek

Sokféle kegyeleti ok létezik, vannak a születésnapra kapott könyvek, vannak a barátoktól és volt barátnőktől kapott könyvek, vannak a dedikált könyvek. Ez utóbbiak olyanok, amilyenek, általában nem a legjobbak, hiszen az igazán jó könyveket valahogy mindig a halott szerzők írják (jó, na: írták), akik ritkán dedikálnak… Nagy Koppány Zsolt írása