Címke: Árkossy István

15
jún

A kép halála

A múzeum – mauzóleum. Különös, szellemet megérintő hely. Ahol élettelen a létezés, és halálos a csend. Festett, mázolt, rajzolt, szőtt és nyomtatott tárgyak sora nyújtózkodik felfeszítve a falakon, művek, remekművek, időkapszulák és kordokumentumok kelléktárában hallgat a mozdulatlanság, a megfagyott múlt, amelynek rétegei mélyén ott lapul sejtekben a kiolvasható történelem…
Árkossy István írása
11
máj

Galacidalacidezoxiribonukleinacid

Egyszerű, tiszta, érthető és félremagyarázhatatlan a fenti fogalom, ami Salvador Dalí egyik képének pontos címe. Szellemi tartalmának és materiális utalásainak egybedarált struktúrájával zseniálisan világít rá a lényegre, mármint arra, hogy itt és most a Galacidalacidezoxiribonukleinacid megidézésének lehetünk tanúi…
Árkossy István írása
2
máj

Il divino maestro – 460 éve halt meg Michelangelo Buonarroti

Noha valódi örömünnepet jelent egy világra jövetel napjára visszatekinteni, ám az eltávozás több tekintetben ennél jóval szélesebb figyelmet érdemlő esemény lehet egy halandó életútján, hisz amíg a földi betoppanás előtt még a nemlétezés, az ismeretlenség üressége lebeg, addig a szomorú esemény akár csodálatos teljesítmények epilógusát, számvetését, méltánylását jelentheti…
Árkossy István írása
6
ápr

Hollóidőben a végtelen – Szilágyi Istvánra emlékezve

Alig pislákolt a lámpa fenn, magasan, az egykori Kendeffy főnemesi család boltíves palotájában, Kolozsvár Főterének déli sarkán, annak is egyik kapualj melletti tágas helyiségében, ahol akkoriban az UTUNK irodalmi-művészeti hetilap főszerkesztői szobája volt berendezve. Sötét idők sötét lenyomata a múlandóság tünedező memórialapjain…
Árkossy István írása
23
márc

Girlandok Firenze virágaiból

530 éve halt meg Domenico de Tommaso Ghirlandaio Bigordi, akinek neve említésére ma már gyakorta azt is hozzáteszik: igen dicséretes festő, ám népszerűségét megsokszorozza, hogy ő volt az „il divino” Michelangelo egykori tanítója…
Árkossy István írása
8
febr

A pódium ódiuma

Mára a színpadot, a rivaldát, fizikai valóságában és képletesen is a szellem gőzkalapácsával bontjuk le, avítt lett a proszcénium egykor kitüntető reflektorfénye, a megnyíló vörös bársonyfüggönyök mögül kiáradó zsinórpadlás hűvös színház-aromája, és lerendeltük a színészt is a szférák illúzióteremtő magasából közönségének sorai közé…
Árkossy István írása
23
dec

Zúzmarás fehér álmok

A megsárgult falevelekkel együtt elhullnak az évek is. Ám a bronzszínű őszök távozása után az első havazással szárnyra kelnek zúzmarás fehér álmok, fehér remények; angyalfutárok sürgölődnek-suhognak magasan a légben: tüneményük varázslatával hozzák-viszik örömtarisznyáikban az egykori szentesték emlékeinek féltve megőrzött, személyes relikviáit…
Árkossy István írása
2
dec

His Master’s Voice

…Háborús idők ábrándosainak segítője lett a gramofon; fegyverropogásból át lehetett sasszézni a charlestonra, foxtrottra, netán egy négynegyedes álomtangó ritmusára. Cigányzene, cimbalom, füstös külvárosi kiskocsmák tonettszékes fehér asztalai, vagy hermelinprémes nagyúri fogadások a holdfényben szikrázó Duna panorámás teraszai fölött egymás karjain ringó párokkal; múló képek a kor fekete-fehér filmszalagjain…
Árkossy István írása
26
okt

Lánc, lánc…

„Lánc, lánc, eszterlánc, / Eszterlánci cérna, / Cérna volna, selyem volna, / Mégis kifordulna...” No csak, lám, úgy tűnik, épp mostanság van kifordulóban vagy elpattanóban a dalban megénekelt játékos cérna. Mert ugyebár egyetlen cérnaszálat sem az örökkévalóságnak sodort az élet…
Árkossy István írása
12
okt

Atlantisz, a vízbe mártott test

Áradás és aszály – sújtás mindkettő; gyakorta visszatérő, elkerülhetetlen égi csapás, már ha éppen nem az egyiptomi kultúrát évezredeken át életben tartó isteni Nílus áradását vesszük tekintetbe, vagy az olyan hasznos forróságot, ami épphogy jól jött Özönvíz után fenn az Ararát hegyén Noé száradni kiterített fürdőköpenyének…
Árkossy István írása