Címke: Árkossy István

Alig pislákolt a lámpa fenn, magasan, az egykori Kendeffy főnemesi család boltíves palotájában, Kolozsvár Főterének déli sarkán, annak is egyik kapualj melletti tágas helyiségében, ahol akkoriban az UTUNK irodalmi-művészeti hetilap főszerkesztői szobája volt berendezve. Sötét idők sötét lenyomata a múlandóság tünedező memórialapjain…
Árkossy István írása

530 éve halt meg Domenico de Tommaso Ghirlandaio Bigordi, akinek neve említésére ma már gyakorta azt is hozzáteszik: igen dicséretes festő, ám népszerűségét megsokszorozza, hogy ő volt az „il divino” Michelangelo egykori tanítója…
Árkossy István írása

Mára a színpadot, a rivaldát, fizikai valóságában és képletesen is a szellem gőzkalapácsával bontjuk le, avítt lett a proszcénium egykor kitüntető reflektorfénye, a megnyíló vörös bársonyfüggönyök mögül kiáradó zsinórpadlás hűvös színház-aromája, és lerendeltük a színészt is a szférák illúzióteremtő magasából közönségének sorai közé…
Árkossy István írása

A megsárgult falevelekkel együtt elhullnak az évek is. Ám a bronzszínű őszök távozása után az első havazással szárnyra kelnek zúzmarás fehér álmok, fehér remények; angyalfutárok sürgölődnek-suhognak magasan a légben: tüneményük varázslatával hozzák-viszik örömtarisznyáikban az egykori szentesték emlékeinek féltve megőrzött, személyes relikviáit…
Árkossy István írása

…Háborús idők ábrándosainak segítője lett a gramofon; fegyverropogásból át lehetett sasszézni a charlestonra, foxtrottra, netán egy négynegyedes álomtangó ritmusára. Cigányzene, cimbalom, füstös külvárosi kiskocsmák tonettszékes fehér asztalai, vagy hermelinprémes nagyúri fogadások a holdfényben szikrázó Duna panorámás teraszai fölött egymás karjain ringó párokkal; múló képek a kor fekete-fehér filmszalagjain…
Árkossy István írása

„Lánc, lánc, eszterlánc, / Eszterlánci cérna, / Cérna volna, selyem volna, / Mégis kifordulna...” No csak, lám, úgy tűnik, épp mostanság van kifordulóban vagy elpattanóban a dalban megénekelt játékos cérna. Mert ugyebár egyetlen cérnaszálat sem az örökkévalóságnak sodort az élet…
Árkossy István írása

Áradás és aszály – sújtás mindkettő; gyakorta visszatérő, elkerülhetetlen égi csapás, már ha éppen nem az egyiptomi kultúrát évezredeken át életben tartó isteni Nílus áradását vesszük tekintetbe, vagy az olyan hasznos forróságot, ami épphogy jól jött Özönvíz után fenn az Ararát hegyén Noé száradni kiterített fürdőköpenyének…
Árkossy István írása

Nem minden művész bohém, bár az alkohol sokat mesélhetne róla. Voltak adakozók, voltak fösvények, voltak pazarlók. Fortuna szeszélyei kiszámíthatatlanok. Ahogy hullt a mennyei manna, sokszor úgy szállt el a gazdagság is. A reneszánsz hőskorának nem egy tékozló mestere örömtánc után Canossát járt…
Árkossy István írása

…Évezredek óta neves gondolkodók érveltek, feszegették a háborúk ok és okozati összefüggéseinek jogi magyarázatait, hogy egyáltalán lehet-e igazságos háború, és milyen viszonyban él ellenfelével, a békével, mert a haragosság rákfenéje éppen abban rejlik, hogy a fogalmak tartalmai, a nézőpontok és az érvek merőben különböznek…
Árkossy István írása

…úgy tűnik, a sorozatos győzelmi happeningek közepette a világnyugalom észrevétlenül komposztálódott, módszeresen feldolgozta önmagát, erjedésnek indult, alkímiásan ismeretlen gázt termelt, s noha különös érték az a mai világban, akár még világrengető robbanáshoz is elvezethet…
Árkossy István írása