Címke: Nagy Koppány Zsolt
29
máj
Kiskirándulók
Van ez a fixációm, hogy zsenge korom és makulátlanul tiszta szervezetem (mely sem dohányfüstöt, sem alkoholt nem ismert soha) ellenére eljárogatok sportolni a hegyre, a Jánosra, mert hát soha nem tudni, mikor leszek negyvenéves, posztdohányzó s az italt évekig meg nem vető egyén… Nagy Koppány Zsolt írása
22
máj
A természetellenes arrogancia
Elképesztően sok arrogáns alakot, jelenetet ismerek, mind a közös tudatalattink kifejeződéseként funkcionáló közéletben, mind az irodalmi életben, mind pedig a saját múltamban. Napestig lehetne sorolni, olyanokat is, amilyeneket most már le sem írnék, mert kegyeletsértés volna… Nagy Koppány Zsolt írása
15
máj
Az ánfrendelés fölöttébb barátságtalan metafizikája
Nemrég meglepődve vettem észre, hogy két „barátom” is „kijelölt” (a bejelölés mintájára és ellentéteként), vagyis törölte a barátságunkat, sőt ismeretségünket a kék színű közösségi oldalon. Azon túl, hogy szánalmas és gyermeteg dolognak tartom ennek felemlegetését, szánalmas és gyermeteg dolognak tartom ennek elkövetését is… Nagy Koppány Zsolt írása
8
máj
Mit kéne írni, avagy a sztorizó GPS
A kérdés persze csak félig komoly, mivel tudom a választ: azt a fránya regényt kéne végre megírni, amire oly régóta készülök, meg néhány újabb halhatatlan novellát, humoreszket, ilyesmit – de a játék kedvéért nézzük meg mégis… Nagy Koppány Zsolt írása
1
máj
Kórházi karakterek, szevasztok!
Nemrégiben némi időt volt szerencsém kórházban tölteni, ami csodálatosan telt: jól mutatja ezt az is, hogy ott tartózkodásomat egy teljes évnek éreztem, pedig a zárójelentés szerint mindössze öt napot tartott az egész… Nagy Koppány Zsolt írása
24
ápr
Árulom a könyvemet
Nem is olyan régen történt – éppen négy évvel ezelőtt –, hogy megjelent a regényem. Jó kis könyv, én egyszerre sírok és nevetek rajta, meg összevissza simogatom, elölről hátra és hátulról előre olvasom, és meg kell mondanom: fölötte csodálkozom, hogy az utcán nem látom az embereket, amint – kezükben a regénnyel – fel és alá futkosnak a gyönyörűségtől… Nagy Koppány Zsolt írása
17
ápr
Szerkeszteni arany
Sokat gondolkodom Arany Jánosnak a Madách Imre által írt, Az ember tragédiája című drámához fűzött megjegyzéseiről és javításairól. Hogy mennyire sokat segített a szövegen. Hogy nem is lehet tudni, mennyit. Hogy több ezer javítás lett kivitelezve. Hát bizony. Így kéne eljárni szerkesztés során nekem is… Nagy Koppány Zsolt írása
10
ápr
Szeretettel ajánlom a könyvemet… magamnak
Lassan és viszonylag nehezen dedikálok, mert igyekszem mindenkinek valami személyeset írni a könyveimbe. Ostoba és oktalan gőgnek tartom, ha valaki csupán a nevét írja a címoldalra, hacsak nincs valami komoly baja – mondjuk nincsen karja vagy nincsenek ujjai… Nagy Koppány Zsolt írása
3
ápr
A referenciális olvasatról
Azt elég korán, szinte ösztönösen megtanulja minden olvasó, hogy a szerzőnek egy szavát sem szabad elhinni. Feltéve, hogy nem akarunk nevetségessé válni. Márpedig ritkán akarunk – esetleg udvarlás közben vagy gyereksírás-csendesítéskor: olyankor mindenre készen áll és képes az ember, de ez viszonylag ritka a könyvekkel kirakott életúton… Nagy Koppány Zsolt írása
27
márc
Néhány szó az idézésről
Cikkírás közben gyakran elgondolkodom azon, vajon mennyire jó ötlet, hogy viszonylag sokat idézek a recenzált könyvekből. Meg hát… hogy etikus-e. Ugye, a szegény regény-, vers- vagy tanulmánykötet-szerző vizes rongyon és fűzőn élve, nagy nehezen megírja élete legújabb főművét… és akkor jövök én a BMW-mmel, és egy könnyed másolással idézem tőle a legjobb mondatokat… Nagy Koppány Zsolt írása