Címke: Döme Barbara
30
dec
December harminc meg egy kiló boldogság
…Ülök a széken, koponyát forgatok finoman az ujjaim között. A szemüregéből rám bámul. Egy hiányzó fog helyén átszivárog a fény, belém döf. Kereslek a borospohárban leülepedett években, amiket nem számolok…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
16
dec
Félbeszakadt mondatok múzeuma
Peregnek a betűk, mint rakoncátlan mákszemek a bejgliből. A papíron katonás rendbe állnak, menetelnek. Aztán a sor végén kullogó megáll, és egy műanyag széket rak le maga mögé. Az író meghökken, még nem fejezte be a mondatot, de a szék mégis megakadályozza a folytatásban…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
2
dec
Adventi válaszüzenet a pásztoroknak
Angyalok szárnyából kupolát formáz a Teremtő – alatta születek ma éjjel. Pásztorok nem jönnek, csikorog a villamos, részegek sörösüvegeket dobálnak az utcán, abban hisznek, hogy nem kell hinni a túléléshez…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
18
nov
Őszi tükör a tükörben
Vége van, kopottabbak a pillanatok, mint tegnap. De erősebb a muzsika, dallamfoszlányok kísérnek a körúton, s ha rálépek egy kockakőre, felsejlik egy régi dal. Elfedi a csendet, ami a múltból szivárog, felfogom a kalapomba – lepréselek mindent, ami arra az időre emlékeztet…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
4
nov
Edzésre fel!
Gyorsan írjon be péntekre, aztán hadd fizessek!, sürgettem a recepciós hölgyet, aki próbált meggyőzni, ráérek akkor fizetni, amikor majd megérkezem az első edzésre. De én erősködtem, hogy most azonnal fizetni akarok. Végül csak megkérdezte, miért nem vártam a számla kiegyenlítésével, mire őszintén kibukott belőlem…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
21
okt
Amikor Zsuzsanna nővér mesél
Mit bír el a szív, ha megrendítő, de igaz történeteket hall? Az Új Színház előtti félhomályban még nem tudtam, hogy az este nem egyszerűen emlékező műsor lesz, hanem pontos mérés. Az egykori Zsuzsanna nővér, vagyis Piros Ildikó kézen fogta közönségét, és jó házigazdaként Debrecentől egészen a Mennyországig vezetett minket Szabó Magda nyomában…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
7
okt
Hegedűre írt szerelem
Se hang, se szó, csak a csend. Valami kimondatlan lóg a sarokban felejtett pókfonálon, meg egy születni készülő halvány mosoly. Kutyanyál a padlón, belebámulok. Őket látom tükröződni benne. A tegnapi párt, akiket a parkban láttam…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
23
szept
Jókai és a pofonláda
…Nem könnyű együtt élni valakivel, aki soha nem mutatja meg magát teljesen. Csak az árnyékát látom, ahogy megül a sarokban. Bármerre fordulok, mindig ott van. Ha megszólítom, nem válaszol. Ha megkínálom valamivel, nem nyúl érte. Csak ül némán, mintha mindig is ott lett volna, s mintha nélküle soha nem lett volna teljes a ház…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
9
szept
Váratlan vendég
…Nem könnyű együtt élni valakivel, aki soha nem mutatja meg magát teljesen. Csak az árnyékát látom, ahogy megül a sarokban. Bármerre fordulok, mindig ott van. Ha megszólítom, nem válaszol. Ha megkínálom valamivel, nem nyúl érte. Csak ül némán, mintha mindig is ott lett volna, s mintha nélküle soha nem lett volna teljes a ház…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása
16
dec
Háború a teáskannában
A szobában minden ugyanúgy állt, ahogy hagyta, mintha csak elugrott volna egy pillanatra, és bármelyik percben visszatérhetne. Az asztalon elszáradt virágok, egy szál ködmönszínű kardvirág, a polcon könyvek, amelyek lapjai az évek alatt beleolvadtak a porba. Az idő itt nem mozdul, és mégis állandóan jelen van…
Döme Barbara írása
Döme Barbara írása