Címke: Döme Barbara

Mit bír el a szív, ha megrendítő, de igaz történeteket hall? Az Új Színház előtti félhomályban még nem tudtam, hogy az este nem egyszerűen emlékező műsor lesz, hanem pontos mérés. Az egykori Zsuzsanna nővér, vagyis Piros Ildikó kézen fogta közönségét, és jó házigazdaként Debrecentől egészen a Mennyországig vezetett minket Szabó Magda nyomában…
Döme Barbara írása

Se hang, se szó, csak a csend. Valami kimondatlan lóg a sarokban felejtett pókfonálon, meg egy születni készülő halvány mosoly. Kutyanyál a padlón, belebámulok. Őket látom tükröződni benne. A tegnapi párt, akiket a parkban láttam…
Döme Barbara írása

…Nem könnyű együtt élni valakivel, aki soha nem mutatja meg magát teljesen. Csak az árnyékát látom, ahogy megül a sarokban. Bármerre fordulok, mindig ott van. Ha megszólítom, nem válaszol. Ha megkínálom valamivel, nem nyúl érte. Csak ül némán, mintha mindig is ott lett volna, s mintha nélküle soha nem lett volna teljes a ház…
Döme Barbara írása

…Nem könnyű együtt élni valakivel, aki soha nem mutatja meg magát teljesen. Csak az árnyékát látom, ahogy megül a sarokban. Bármerre fordulok, mindig ott van. Ha megszólítom, nem válaszol. Ha megkínálom valamivel, nem nyúl érte. Csak ül némán, mintha mindig is ott lett volna, s mintha nélküle soha nem lett volna teljes a ház…
Döme Barbara írása

A szobában minden ugyanúgy állt, ahogy hagyta, mintha csak elugrott volna egy pillanatra, és bármelyik percben visszatérhetne. Az asztalon elszáradt virágok, egy szál ködmönszínű kardvirág, a polcon könyvek, amelyek lapjai az évek alatt beleolvadtak a porba. Az idő itt nem mozdul, és mégis állandóan jelen van…
Döme Barbara írása

M, á, l, e, n, k, i, j, r, o, b, o, t. Betűk halmaza – ha feldobnám őket a csillagos égre, talán előbb-utóbb ragyogni kezdenének. Betűk – halott lelkek földi üzenetei, szélnek eresztett levelek a Gulágról. Betűk – szomorú szemű Eszti néni utolsó sóhajának földi maradványai, lenyomatok a munkatáborban született szerelemről…
Döme Barbara írása

Az idő olyan, mint a folyó: szüntelenül halad előre, magával sodorva mindent, ami az útjába kerül. Huszonöt év telt el azóta, hogy fiatal újságíróként megérkeztem a Tisza partjára, Tokaj környékére. Miután kiderült, hogy árvíz sújtja a Felső-Tisza vidékét, engem küldtek, hogy tudósítsak a helyszínről. Tele voltam lelkesedéssel és kíváncsisággal, de amit ott tapasztaltam, azt nem lehetett előre látni…
Döme Barbara írása

…a napokban a sors összehozott a ChatGPT-vel, s gondoltam, szórakozásból kipróbálom, milyen szöveget képes létrehozni. A szabálykönyv szerint minél pontosabb utasításokat kell adni neki ahhoz, hogy amit ír, hiteles és elfogadható legyen…
Döme Barbara írása

…Bármerre nézek, kerítés. Sűrű drótból, szorosan összefont gát a szabadon szárnyaló elme ellen. Rabszáma van az ikertestvérednek, te is örökölted, genetikailag hordozod magadban a kényszerességet a fogságra…
Döme Barbara írása

Körhintán keringenek gyerekkori álmaim, lábukat lóbálják a semmibe és azon töprengenek, hol kezdődhet a világ, és hol érhet véget. Amikor leáll a ringlispír, szédelegve szállnak le róla, és kacagva megfogják egymás kezét. Mert a gyerekkori álmaim édestestvérek, szeretik egymást, és néha titokban megsiratják azokat az álmokat, amelyek idő előtt meghaltak…
Döme Barbara írása