Címke: Árkossy István

A megsárgult falevelekkel együtt elhullnak az évek is. Ám a bronzszínű őszök távozása után az első havazással szárnyra kelnek zúzmarás fehér álmok, fehér remények; angyalfutárok sürgölődnek-suhognak magasan a légben: tüneményük varázslatával hozzák-viszik örömtarisznyáikban az egykori szentesték emlékeinek féltve megőrzött, személyes relikviáit…
Árkossy István írása

…Háborús idők ábrándosainak segítője lett a gramofon; fegyverropogásból át lehetett sasszézni a charlestonra, foxtrottra, netán egy négynegyedes álomtangó ritmusára. Cigányzene, cimbalom, füstös külvárosi kiskocsmák tonettszékes fehér asztalai, vagy hermelinprémes nagyúri fogadások a holdfényben szikrázó Duna panorámás teraszai fölött egymás karjain ringó párokkal; múló képek a kor fekete-fehér filmszalagjain…
Árkossy István írása

„Lánc, lánc, eszterlánc, / Eszterlánci cérna, / Cérna volna, selyem volna, / Mégis kifordulna...” No csak, lám, úgy tűnik, épp mostanság van kifordulóban vagy elpattanóban a dalban megénekelt játékos cérna. Mert ugyebár egyetlen cérnaszálat sem az örökkévalóságnak sodort az élet…
Árkossy István írása

Áradás és aszály – sújtás mindkettő; gyakorta visszatérő, elkerülhetetlen égi csapás, már ha éppen nem az egyiptomi kultúrát évezredeken át életben tartó isteni Nílus áradását vesszük tekintetbe, vagy az olyan hasznos forróságot, ami épphogy jól jött Özönvíz után fenn az Ararát hegyén Noé száradni kiterített fürdőköpenyének…
Árkossy István írása

Nem minden művész bohém, bár az alkohol sokat mesélhetne róla. Voltak adakozók, voltak fösvények, voltak pazarlók. Fortuna szeszélyei kiszámíthatatlanok. Ahogy hullt a mennyei manna, sokszor úgy szállt el a gazdagság is. A reneszánsz hőskorának nem egy tékozló mestere örömtánc után Canossát járt…
Árkossy István írása

…Évezredek óta neves gondolkodók érveltek, feszegették a háborúk ok és okozati összefüggéseinek jogi magyarázatait, hogy egyáltalán lehet-e igazságos háború, és milyen viszonyban él ellenfelével, a békével, mert a haragosság rákfenéje éppen abban rejlik, hogy a fogalmak tartalmai, a nézőpontok és az érvek merőben különböznek…
Árkossy István írása

…úgy tűnik, a sorozatos győzelmi happeningek közepette a világnyugalom észrevétlenül komposztálódott, módszeresen feldolgozta önmagát, erjedésnek indult, alkímiásan ismeretlen gázt termelt, s noha különös érték az a mai világban, akár még világrengető robbanáshoz is elvezethet…
Árkossy István írása

Túlélés. Csupán erről van szó. A túlélésről. S ha lehet, mindenáron. Lám, milyen könnyű ezt leírni, ámde szorult helyzetben amikor csattan az egérfogó, már mindennek vége: a kockasajt el van vetve; sorsát el nem kerülheti sem az egér, sem a sajt…
Árkossy István írása

Egy épület befedése akkor ér véget, ha már nincs hova elhelyezni egyetlen cserepet sem. Ám a képteremtés művelete – ha már ilyen profán hasonlatnál időzünk – a tetőfedőé helyett mégis inkább egy olyan gazda munkájához hasonlít, aki szénát rak a saroglyára, és ha hihetünk a bölcsességnek: nincs olyan rakott szénahalom, amelyre még egy villával fel ne férne…
Árkossy István írása

Commedia dell’ arte... Önfeledt kuncogás- és hahota-vírus zümmög a légben, kancsal kincsei a biflázott és rögtönzött szónak, kedélyes kelepce-pillanatok a kis piazzettán, ahol a bámészkodók mint „spettatori” téblábolnak lábról-lábra, féllábról falábra, majd a textus során ráismernek pellengérre állított önmagukra, kicsúfolt tükörképükre, saját sziluettükre, árnyékukra, alteregójukra…
Árkossy István írása