kalmika

Füst Milán írta valahol, hogy egy bizonyos kor után az ember jobb, ha csak klasszikusokat olvas. Ő például Shakespeare-t. Gyerekkoromban ismertem egy idős doktor bácsit, akinek fantasztikus könyvtára volt, és mindig azt mondta, hogy egy orvosnak szakirodalomból a legfrissebbeket kell elolvasnia, az irodalomból viszont kizárólag a régi műveket…
Gáspár Ferenc írása

John Galsworthy

A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása nagyszabású vállalkozás, amelyben a galéria az 1989 és 2001 közötti időszakot képzőművészet és zene szűrőjén keresztül segít feleleveníteni azoknak, akik megélték, és megismerni azoknak, akik már csak hallomásból ismerhetik…
Somogyi-Rohonczy Zsófia írása

Üvegbúra alatt pihen az idő – százéves emlék, mesélő történelem egy szerelemespárról. Mirtuszkoszorú, kopott gyöngyök, nemzetiszín pántlika – minden lepréselve az utókornak. Mennyasszonyi koszorú – nem kérdezem, ki gondoskodott róla, ki tette üvegbe, ki óvta, féltette, ki üzent ezzel annak a nemzedéknek, aki száz percig sem képes becsülni, amije van…
Döme Barbara írása

Robert Frost

…a költészet tétje kétségtelenül az: hogy azzal a néhány szóval, azzal a néhány mondattal, azzal a kis semmivel átadod-e magad teljesen? Átvilágítod-e magad a versben? Átvilágítod-e a világot vele?…
Weiner Sennyey Tibor írása

…A sok apró tűlevél, amit oly bosszantó felsöpörni ünnepek után, megannyi üzenet a teremtett világból: még itt vagyunk, még élünk, még nem jött el a világvége. A világvége majd akkor jön el, ha az összes tűlevelet felsöpörjük a szép, tiszta, homogén betonról. Ha pedig a világvégét mindenkinek a személyes kis történetére lebontva vizsgáljuk, mint részt az egészben: mindenki akkor hal meg, amikor kidobja a karácsonyfát…
Juhász Kristóf írása