kalmika

14
ápr

A verseket nem írjuk, hanem éljük.

Hamvas Béla
14
ápr

A vers, személyesen – Versmaraton 2018

– Nem lehetne halkabban? – szólt hátra fojtott hangon a közönség soraiból egy hölgy a televíziós kamerát kezelő férfiakhoz, akik belefeledkeztek a magánjellegű beszélgetésükbe. – Ezek meg se hallják, amit mondok… Kérem, hahó! Túl hangosak, nem lehet érteni maguktól semmit, pedig mi a versekért vagyunk itt… Bíró Gergely írása
13
ápr

Nyugodt, mint a kő

Az ásványok passzívan képviselik a természetet a természettelenségben. Például gyakorlatilag soha nem kell megetetnem a baritot, és valószínűleg az ametiszt sem fog szomjan halni a közeljövőben. S ha egy nagyobb kalcit aláveti magát a polcról, és becsapódáskor kettétörik – nos, egy kő helyett immár két kő birtokosa leszek. Hát nem gyönyörűen megnyugtató?… Király Farkas írása
13
ápr

Li Taj-po: Egyedül a Ging-Ting heggyel

Kosztolányi Dezső fordítása
13
ápr

Ha az ember egészen magára marad, kezdi nagyon különös módon szemlélni a dolgokat. A fák megszűnnek fák lenni, a föld emberi arcot ölt, a kövek regélni kezdenek.

Émile Zola
12
ápr

Húsvét után húsvét

A magyar-ukrán határon tömeg. Nem olyan hétköznapi, hanem a szokottnál is sokkal nagyobb. Ahhoz már hozzáedződtünk, hogy egy vagy két órát várakozunk, de ünnepekkor akár öt óra is eltelhet, mire átkelünk egyik országból a másikba… Lőrincz P. Gabriella írása
12
ápr

Dsida Jenő: Kalendárium szonettekben (részlet)

12
ápr

Dunai Lolita

Részlet Végh Attila regényéből
12
ápr

Semmivel sem meglepőbb dolog kétszer születni, mint egyszer; a természetben minden feltámadás.

Voltaire
11
ápr

Márai Sándor születésnapjára

Hallgatni akartam – a cím kompromisszumos megoldás, ez ugyanis a kézirat első mondata. Kifejezi mindazt, amit Márai gondolhatott, ugyanakkor a mindenkori íróság metaforája. A jóslatok olykor beteljesülnek: Márai talán éppen így képzelte kéziratának későbbi sorsát, amiről naplójában azt írta, hogy „nem való külföldi olvasónak, még magyarnak sem külföldön”… Kontra Ferenc írása