kalmika
14
ápr
A verseket nem írjuk, hanem éljük.
Hamvas Béla
14
ápr
A vers, személyesen – Versmaraton 2018
– Nem lehetne halkabban? – szólt hátra fojtott hangon a közönség soraiból egy hölgy a televíziós kamerát kezelő férfiakhoz, akik belefeledkeztek a magánjellegű beszélgetésükbe. – Ezek meg se hallják, amit mondok… Kérem, hahó! Túl hangosak, nem lehet érteni maguktól semmit, pedig mi a versekért vagyunk itt… Bíró Gergely írása
13
ápr
Nyugodt, mint a kő
Az ásványok passzívan képviselik a természetet a természettelenségben. Például gyakorlatilag soha nem kell megetetnem a baritot, és valószínűleg az ametiszt sem fog szomjan halni a közeljövőben. S ha egy nagyobb kalcit aláveti magát a polcról, és becsapódáskor kettétörik – nos, egy kő helyett immár két kő birtokosa leszek. Hát nem gyönyörűen megnyugtató?… Király Farkas írása
13
ápr
12
ápr
Húsvét után húsvét
A magyar-ukrán határon tömeg. Nem olyan hétköznapi, hanem a szokottnál is sokkal nagyobb. Ahhoz már hozzáedződtünk, hogy egy vagy két órát várakozunk, de ünnepekkor akár öt óra is eltelhet, mire átkelünk egyik országból a másikba… Lőrincz P. Gabriella írása
12
ápr
11
ápr
Márai Sándor születésnapjára
Hallgatni akartam – a cím kompromisszumos megoldás, ez ugyanis a kézirat első mondata. Kifejezi mindazt, amit Márai gondolhatott, ugyanakkor a mindenkori íróság metaforája. A jóslatok olykor beteljesülnek: Márai talán éppen így képzelte kéziratának későbbi sorsát, amiről naplójában azt írta, hogy „nem való külföldi olvasónak, még magyarnak sem külföldön”… Kontra Ferenc írása