kalmika

8
okt

Iván és Micike

Rokonszenvvel, mi több, a ráismerés örömével olvastam itt, a Zsurnál rovatban Nagy Koppány Zsolt múlt keddi tárcáját. Hozzám hasonlóan neki is rendkívül fontos, hogy a kiszemelt kötet makulátlan állapotú legyen. Nem szándékom tromfolni, de az én helyzetem sajnos egy fokkal nehezebb, ugyanis a kifogástalan állapotot még az antikvár könyvektől is elvárom… Zsille Gábor írása
7
okt

Vajda János: Szobrok

6
okt

Rendkívül rá tudok csodálkozni mindenre: megállok, mint egy szobor, úgy nézem és hallgatom, és nincs az a színjáték, ami annyira tudna érdekelni, mint az emberi színjáték.

Károlyi Amy
6
okt

Juhász Gyula: A szobor

6
okt

Kőbefaragott

Ismerjük a történetet, amikor a szobrász beleszeret a kőleányba, ami végül megelevenedik – sokan feldolgozták a Pygmalion-mítoszt. Mostanában vettem észre, hogy a szobrok tényleg elevenek körülöttem… Csanda Mária írása
5
okt

Mindig jusson eszükbe, hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság.

Gabriel García Márquez
5
okt

„Szalonjában a kor legkiválóbb írói, költői, festői, előadóművészei fordultak meg”

Csanda Mária interjúja Gombos László zenetörténésszel
5
okt

Reményik Sándor: Ha majd…

5
okt

Amnézia

Olyan volt ez az egész képződmény, mint egy hol függőleges, hol vízszintes alagút. Vagy még inkább barlang, hiszen az alagutak némiképp előreláthatóan ágaznak el és futnak egymásba, ellentétben ezzel az akármivel, ami a legváratlanabb helyeken váltott irányt, keresztmetszetet, láthatóságot… Király Farkas írása
4
okt

Palackposta

Mi a vers? – kérdezte Szőcs Gézát egy beszélgetésen a moderátor. A pontos válaszra nem emlékszem, de lényege az volt, hogy a vers palackposta. A kérdésről legtöbbünknek Kányádi Sándor szavai jutnak eszünkbe, kívülről fújjuk: vers az, amit mondani kell… Lőrincz P. Gabriella írása