kalmika

7
ápr

Dsida Jenő: Felhők fejedelme

6
ápr

Reményik Sándor: Ha majd…

6
ápr

Néha a letűnt időt hisszük boldogabbnak. Néha teljesebbnek az elkövetkezőt. Ám ezekből épp a sajátunk az, amely kirekeszt. Talán ezért igyekszünk jelenünk szakadozó rezzenéseiben nem figyelni a pillanatnak sem tökéletlen, sem befejezetlen voltára. Mert nem akarjuk elvetéltnek érezni a mindenkori jelen pillanatot. Hiszen az, hogy az elmúlt idő egyben befejezett pillanatok özöne, s hogy az elkövetkező tökéletesíthet önmagán, nem oldoz fel a jelenben élés elkerülhetetlensége alól.

Szilágyi István
6
ápr

Álomösvényen

Manapság sokan vannak – és egyre többen lesznek –, akik megcsömörlöttek a várostól, a minden érzéket kérlelhetetlenül betöltő, eltömítő idegbajtól, és magamaguknak, vagy netán egész családjuknak kiadják a jelszót: „vissza a természethez”. No, ezt nem kell szó szerint értenünk, hiszen a napelemes, garázsos falusi parasztházban letöltendő élet nem a vadonban zajlik…
Végh Attila írása
6
ápr

Hollóidőben a végtelen – Szilágyi Istvánra emlékezve

Alig pislákolt a lámpa fenn, magasan, az egykori Kendeffy főnemesi család boltíves palotájában, Kolozsvár Főterének déli sarkán, annak is egyik kapualj melletti tágas helyiségében, ahol akkoriban az UTUNK irodalmi-művészeti hetilap főszerkesztői szobája volt berendezve. Sötét idők sötét lenyomata a múlandóság tünedező memórialapjain…
Árkossy István írása
5
ápr

Van egy elméletem, tudja, hogy néha szép dolgok beleszeretnek önmagukba, mint Narcissus. Ha ez megtörténik, nem kell nekik táplálék sem az élethez, annyira elfoglalja őket a saját szépségük, hogy csak annak élnek, önmagukból táplálkoznak. Minél szebbek lesznek, annál erősebbé válnak, körforgásban élnek.

Gerald Durrell
5
ápr

Kamijima Onitsura: Intelem

Kosztolányi Dezső fordítása
5
ápr

„egy ember is a világ része”

Pánczél Andrással Tallián Mariann beszélgetett
5
ápr

Délutáni margó

Egy floráriummal tértem haza tegnap a könyvtárból. Álltam a lift előtt, kezemben egy dönthető cukortartó üveg, fémfedéllel lezárva, benne egy apró, icipici kis kertecske. Olyan pici, ami elfér a tenyeremben…
Tallián Mariann írása
4
ápr

De hát az idő mindig is így szokta szembeállítani a halandók tervezéseit és végezéseit, önmaguk okulására és felebarátaik szórakozására.

Jane Austen