kalmika

23
okt

Október

Ha Budapesten járok, és látom a golyók ütötte nyomokat, mindig megállok egy pillanatra, arra gondolok, milyen sokan haltak meg akkor a szabadságért… Lőrincz P. Gabriella írása
23
okt

Összeláncolva

Gáspár Ferenc írása Borbély László novelláskötetéről
23
okt

Kölcsey Ferenc: Zrínyi második éneke

22
okt

Prediktív szövegbevitel

A gondolatok születésének és papírra kerülésének megvan az ideális sebessége. Ettől hosszantartóan – büntetlenül – eltérni nem lehet. Viszont a nagy rutin, amelyik egész mondatokat írat meg fél kézzel és gyorsan, megöli az „ideális sebesség”-et… Nagy Koppány Zsolt írása
22
okt

Conrad Ferdinand Meyer: A magvető mondókája

Radnóti Miklós fordítása
22
okt

Egyazon ihlet alakította ki Isten műveit s a nagy emberi alkotásokat; ugyanaz a szivárvány szikrázott a vízesés habjain, bujkált Flaubert sorai között s villant meg Rembrandt fény árnyékain: a Szellem.

Jean-Paul Sartre
21
okt

Aki túlontúl mély igyekszik lenni, mint általában a (…) kontárok, szükségszerűen sekélyessé és elcsépeltté válik, mert semmi sem oly sekélyes és elcsépelt, mint az akarat erőfeszítése.

Kosztolányi Dezső
21
okt

Babits Mihály: A sziget nem elég magas

21
okt

Némely kontárokról

Az irodalmi zsarolók típusával tíz évvel ezelőtt, az Új Ember hetilap versrovatának vezetőjeként ismerkedtem meg testközelből. Ifjú, pályakezdő szerkesztők számára alighanem egy vallási lap a legalkalmasabb mélyvíz: a fél- és teljesen dilettánsok arrafelé szívesen úsznak… Zsille Gábor írása
20
okt

Henry Wadsworth Longfellow: Ősz, az aranylovag

Kosztolányi Dezső fordítása