Vagyok a gyötrelmek és gyászok könyve,
magasba szállt és mélyre hullott lélek
sötét betű gyöngysorra fűzött könnye.

Azé vagyok, ki önsorsába nézett
s aki belátott fenékig szívedbe.
Itt ne keress mámort, se írt, se mézet.

Ki e lapokról most megszólít téged,
az élet poklos köreit bejárta
s a kínok nyársán ízenként elégett.

Ó nyájas olvasó! ha boldogságod
hivőn várod még: tépj szét s iszonyodva
szítsd fel velem hunyorgó, lusta lángod;

s mint temetőn: dideregve vess keresztet
s hálát rebegj, hogy ki itt holtan lázad,
a kísértet bántatlan eleresztett.