kalmika

30
okt

Juhász Gyula: Ofélia

29
okt

Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig.

Nagy László
29
okt

Ungvárnémeti Tóth László: A csíz

29
okt

„Be bujtak a jukba”

Évek óta elszörnyedve figyelem, mennyire nem tudnak helyesen írni az emberek. Ha végiggörgetem a Facebookot (egyre ritkábban teszem, kezd amúgy is nagyon ciki lenni), elszörnyedek azon, amit látok. A legmeglepőbb foglalkozásokat űző emberek is olykor hadilábon látszanak állni a helyesírással, sőt a szakmabeliek is… Nagy Koppány Zsolt írása
28
okt

Golyónyomok

Az Olvasat október 23-i Zsurnál frissítésében olvasom Lőrincz P. Gabriella tollából, hogy ha Budapesten jár, és látja a házak falán a golyók ütötte nyomokat, mindig megáll egy pillanatra, és arra gondol, milyen sokan haltak meg 1956-ban a szabadságért. Kínos beismernem, hogy nekem sajnos kevésbé emelkedett gondolataim támadnak a golyónyomokkal telehintett pesti homlokzatok láttán… Zsille Gábor írása
28
okt

Kosztolányi Dezső: Honfoglalás előtt

28
okt

A történelem korszakait nem lehet évszakokhoz hasonlítani, mert mindegyik már a következővel terhes.

Szerb Antal
27
okt

Vajda János: Az üstökös

26
okt

Az agresszió olyan, mint a fregolikabát: ha kifelé fordítom, erőszak, ha befelé: szorongás.

Ranschburg Jenő
26
okt

József Attila: Bukj föl az árból