kalmika

28
márc

A tények nem szűnnek meg attól, hogy figyelmen kívül hagyják őket.

Aldous Huxley
28
márc

Szerelem vírus idején, avagy a Jézusra hajazó ember

Valamikor szerette ezt a várost. Még most is szeretem, mondta magának, és megrántotta a vállát. Don’t touch me, förmedt rá valaki, akihez véletlenül hozzáért… Gáspár Ferenc írása
27
márc

Ki az a személy, aki leggyakrabban akar belépni, néhanapján kétszer-háromszor is bezörög – és soha be nem engedik? A postás. Kutyaszempontból tehát nyilvánvaló, hogy nemkívánatos személy, akinek az ajtón kívül a helye. Nem engedik be: mégis minduntalan visszatér.

Agatha Christie
27
márc

Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz

27
márc

„Mintha Dohnányi még mindig jelen lenne”

Kusz Veronika zenetörténésszel Csanda Mária beszélgetett
27
márc

Ajánlott levél

Amit egy történetről a faluban tudni lehetet, azt a Postás Erzsike tudta, és nem is irigyelte tudását mástól. Erzsike egy nap agyvérzést kapott, és helyét új postás vette át. Senki nem ismerte őt a faluban, és ő sem ismert senkit… Szilágyi-Nagy Ildikó írása
26
márc

Az emlékezet feltámasztása

Részlet Cseke Péter kötetéből
26
márc

A halál legközelebbi rokona a csönd.

Örkény István
26
márc

Radnóti Miklós: Két karodban

26
márc

Csönd

Nem kellett senkivel beszélnem, nem volt semmi halaszthatatlan, a világ folyt a maga megszokott medrében, csak néhány órára kiestem belőle. Kívülről láttam mindent, belülről pedig azt az életet, amit áram nélkül élhetnénk… Lőrincz P. Gabriella írása