kalmika

16
nov

Hahó, Iszter!

Hahó, Iszter, ébredj korhely álmodból! Ébredj, mert „fél-emberek, fél-nemzetecskék” új álmokat látnak két partod mentén. Új álmokat látnak, mert új idők járnak, régi, borús jóslásaid foszlanak, tűnnek… Hegedűs Imre János írása
15
nov

Mi, tudósok, egyben hasonlítunk a teológusokhoz. Mi is Isten nagy könyvét olvassuk, a természetet.

Németh László
15
nov

Karinthy Frigyes: Ősz

15
nov

Otthon a hazában

Ayhan Gökhan interjúja Weiner Sennyey Tiborral
15
nov

Haladni a korral

Micsoda, de micsoda-micsoda gyönyörűséges ez a táj! Ez a falu! Ez az utca! Így örvendezik Álmos már kora hajnal óta. Amióta kiköltözött falura, mintha kicserélték volna. Olyan erők ébredtek fel benne, melyekről korábban nem is álmodott. Mit neki a másfél órás kocsikázás a városi munkahelyére… Király Farkas írása
14
nov

A természet hatalmas, az ember parányi, ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel.

Szent-Györgyi Albert
14
nov

William Blake: Tigris

Kosztolányi Dezső fordítása
14
nov

Euridiké halott

Részlet Varga Zoltán Zsolt novelláskötetéből
14
nov

Ökohiszti

Elköltözünk vidékre, és nagy hangoskodással hirdetjük, hogy mi bizony nem szennyezzük a drága anyaföldet, mert az bele fog pusztulni. Pedig a Föld nagyon is jól tud lenni az ember nélkül, esze ágában sincs elpusztulni, az ember viszont hajlamos a kipusztulásra… Lőrincz P. Gabriella írása
13
nov

A magány nehéz. Novemberben kinézni reggel a szürke derengésbe, kijönni a tornácra –, és nincs senki, senki. A hegyoldalon barna levelekre szürke köd telepszik. Ezt az érzést csak a legerősebb ellenméreggel lehet gyógyítani. Mi az? A tudat, hogy az ember egyedül át tudja élni a világ legnagyobb szépségeit, éspedig nem képzeletben, elégtételként, hanem, mint az örök egy, aki a legközelebb áll a mindenséghez. Az ember csak közösségben élhet boldogan, de csak a magányban lehet Isten.

Hamvas Béla