kalmika

18
dec

Végül is mi a boldogság? Lábadozásféle, valószínűleg. Egy kis világosság a ködök és homály tömkelege után. Egy kis tisztaság a zűrzavar után.

Füst Milán
18
dec

Ápolás

A reggeli ködben balesetet szenvedett az unokatestvérem, szóltak a kórházból. Igazából nincs is közelebbi hozzátartozója, aki gondoskodna róla. Még nem tudtak semmi biztosat, elég komolynak tűnt. Ültem egy hokedlin az ágya mellett, és néztem, hogyan húzkodják belé a csöveket… Kontra Ferenc írása
18
dec

„Néhány talány nyitjára lel”

Gáspár Ferenc írása Horváth László Imre A kicsi embere című regényéről
17
dec

Arany János: Tamburás öregúr

17
dec

Az élet csak úgy szép, ha őrült is egy kissé.

Rejtő Jenő
17
dec

Mérhetetlen veszteség

Elég sok veszteség ért az életben, és bár amikor megtörténtek, mindig azt éreztem, vége mindennek, meg kell halni, és soha nem kapok vissza semmit abból, ami éppen odalett, valahogy mindig túléltem… Nagy Koppány Zsolt írása
16
dec

Az ember él, s csak annyit tud Istenről, mint egy távoli, nagyon hatalmas uralkodóról, akit tisztelni tartozik ugyan, de nincsen hozzá személyes köze. Egy napon megismerkedik Vele. A mi civilizációnkban ez a találkozás néha útszéli körülmények között is történhet, egy kávéházban vagy a földalatti vasúton, mert Isten a profán helyeken talán gyakrabban jelenik meg, mint a templomban.

Márai Sándor
16
dec

Nagyobb fügefalevél Évának

Roppant mód szeretem, amikor a vallási élet áhítata mögül elővillan a hétköznapi lét, a szent takarásából a profán. Amikor a misén egy édesanya a kislányát kézen fogva lép szentáldozáshoz, és a gyerek kezében tartott babáról éppen abban a pillanatban lecsúszik a szoknya, előtárul a csipkés fehér bababugyi… Zsille Gábor írása
16
dec

Juhász Gyula: Profán litánia

15
dec

Charles Baudelaire: Rokon borzalom

Kosztolányi Dezső fordítása