kalmika

14
jún

Kosztolányi Dezső: Véges, végtelen

14
jún

És tényleg nem

A fényképen látható szokványos szövegű, teljesen jellegtelen emléktábla Székesfehérvár történelmi központjában bújik meg, a Jókai utca 7. számú épület homlokzatán. Nem is értem, miért figyeltem fel rá múlt vasárnap… Ám ha már így történt, lefotóztam, és megpróbáltam ellenőrizni a valóságtartalmát… Zsille Gábor írása
13
jún

Juhász Gyula: Szimpozion

12
jún

Nincs az embernek olyan nyomorúságos lelki vagy fizikai állapota, amikor ne találna valakit, aki nála még sokkal nehezebb helyzetben van. És óriási erőt ad, ha akkor még tudsz is valakinek segíteni.

Jókai Anna
12
jún

József Attila: Vigasz

12
jún

Für Elise

Hűvös tavaszi este volt. Ezt csak onnan tudom, mert az okostelefonom kijelzi, hány fokos a hőmérséklet odakint. A nyugodtnak mondható, csendes éjszakában egyszer csak megszólalt a Für Elise géphangja: valaki felkaputelefonozott. Későre járt, bátortalanul emeltem fel a kagylót. A vonal végén, odalentről egy fázós férfihang szólt bele… Lajtos Nóra írása
11
jún

Darabokra tépett táj

Pánczél András interjúja Tallián Mariann-nal, Varga Melindával és Lázár Balázzsal
11
jún

Ugyanígy, másképp

Minél messzebbre szeretnél látni, annál magasabbra kell menned – közhely, legalábbis közhelyszerű. Ma ez már csacsiság, az interneten keresztül ellátok akár két-háromezer kilométernyire is. De nagyapám naplójában bizony alapbölcsességnek számított… Király Farkas írása
11
jún

Reményik Sándor: „Tündérfok”

11
jún

Jéghegyek vagyunk önmagunk óceánjában, egytized rész, ami látszik belőlünk, kilenctized lenn van a mélyben.

Ernest Hemingway