kalmika

Van egy fa, egy körtefa a kertünkben. A legnagyobb mind közül. Méltóságteljes, szoknyás úriasszony. Kecsesen nyújtja karjait a négy égtáj felé, és tekintélyes lombozatával tekint le a kertre a magasból. Körülötte apró kis zöldek sorakoznak, ágas-bogas növendék gyümölcsfák, amiket én ültettem. Ezt a fát nem ültette senki, vadkörte…
Tallián Mariann írása

Madách Imre

Szemelvények Fehér Kinga kötetéből

Áll egy ember a színpadon. Beszél. Kevés idő után már lényegtelen a nézőtér és emelvény közötti távolság, hiszen nekünk szól, közülünk, belőlünk. Ennek a fehér hajú, délceg úrnak az első mondatai után elhisszük, hogy ő a huszonnégy éves Petőfi Sándor. Ott, az előadás idejében nincs mód, sem igény az elemzésre. Minden szava fontos. Meg akarjuk ismerni. Ez az ő akarata is – a nézőnek, hallgatónak pedig nincs más választása, mint vele tartani ezen a bemutatkozó körúton…
Farkas Wellmann Éva

Ralph Waldo Emerson

…kifejezetten örültünk a hajdan volt kemény teleknek, amikor akkora hó esett, hogy járni sem lehetett az utcákon, és az autókat is úgy belepte a fehérség, hogy hetekig nem lehetett kimozdítani onnan őket. Lakásunkat is biztos ezért választottuk annyira sötétre és barlangszerűre, hogy ne lepleződjön le titokzatos tevékenységünk. Ám balszerencsénkre egyszer új lakó költözött a körfolyosós házba, velünk szembe, csak pont egy emelettel feljebb…
Gáspár Ferenc írása