kalmika

18
aug

Az utolsó dinnye

Még néhány méter, és elérem a medence túlsó partját. Mögötte hatalmas fenyők, nyárfák, szeretem nézegetni úszás közben, ahogy a hámló törzsű, árnyat adó, öreg platánokat, és a medence szélén ülő embereket is. Szeretem meglesni őket…
Mirtse Zsuzsa írása
17
aug

Az ember élete olyan, mint a patak. Néha megzavarodik, és törve-zúzva kiárad, de mindig visszatér a mederbe.

Fekete István
17
aug

Rainer Maria Rilke: Víz

Kosztolányi Dezső fordítása
17
aug

Víz

Járjuk az erdőt a Csíki-havasokban. Vizet keresünk. Nicsak, már meg is találtuk! Elég volt a patak csobogását követni. Még szerencse, hogy a fenyvesekben ilyen jó az akusztika. A víz tiszta, áttetsző, jó szagú, még inni sem félek belőle. Vagy talán félnem kellene?...
Juhász Kristóf írása
16
aug

Edgar Allan Poe: Ulalume

Babits Mihály fordítása
15
aug

Nem számíthatsz arra, hogy akad egyetlen ember is a világban, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyarázza, ahogyan te elgondoltad. Mindig csak te tudod, mit akartál igazán: a világ mindig annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes, torzító tükre felfog és visszatükröz.

Márai Sándor
15
aug

Juhász Gyula: Jó volna…

15
aug

A rézgép – I. A hibák gyűjtője; II. A nyugati példány

Köd ült a hegyoldalra, sűrű, szürkésfehér, gyapjúszagú köd, amelyet nem fújt szét a szél, csak odébb gyűrt kissé, mint a rosszul hajtogatott posztót. Háromszor is megállítottam az öszvért ugyanannál a kőnél. Harmadszorra már nem akart megállni. Talán ismerte Karamazán útjait. Vagy egyáltalán nem ismerte őket, csak megérezte, hogy ezen a vidéken jobb előbb dönteni, mint később megérteni…
Király Farkas írása
14
aug

A Teremtő szent tenyeréből amikor elröppentek a levegő madarai, bizonyára mindegyik parancsot kapott, hogy mit csináljon a földi világban. Ők csak ahhoz tartják magukat, és inkább visszatérnek abba a másik világba, semhogy megszegjék az örök parancsot, mely ellen nem lázadt fel soha egyetlen teremtett lény sem, csak a teremtés mind halványabban ragyogó koronája – az ember.

Fekete István
14
aug

Babits Mihály: Esős nyár