Címke: Gáspár Ferenc

Gáspár Ferenc írása Dietrich Garstka Hallgat az osztály című könyvéről

Nehéz dolog unokának lenni. Annál csak nagypapának nehezebb. Mert a nagyapa már most azon gondolkodik, hogy mi lesz ebből az unokából, ha megnő? Tűzoltó vagy katona? Esetleg más? Komolyan firtatja, nézi a kis jövevényt, s megpróbál mindenféle elméleteket szőni jövendő sorsáról…
Gáspár Ferenc írása

– Csináltattunk DNS-tesztet – mondja a barátom, akit már jó régen ismerek, és tudom, ő soha nem hitt az efféle marhaságban, ráadásul még pénzt is kell érte fizetni, hát ez igazán nem az ő stílusa. Még arra is emlékeszem, hogy nevetett az unokatesóján, aki évekkel ezelőtt már megrendelte ezt a tesztet negyvenkilenc euróért…
Gáspár Ferenc írása

Gáspár Ferenc írása Bene Zoltán Igazak című regényéről

Miért jó az, ha a politikusok, újságírók, tévé- és rádióbemondók folyamatosan az áram áráról beszélnek? Tudom, ez szépen alliterál, de nekem valahogy mégis hülyén hangzik. Talán azért, mert már közhely, talán másért, nem tudom. Mindenesetre: Mondhatta volna szebben, kis lovag! Póriasan: a villany ára. Hivatalosan: az elektromos energia ára. Tréfásan: az izé, ami agyonvág, ha beledugod az orrodat…
Gáspár Ferenc írása

Gáspár Ferenc írása Fehér Kinga Játékom marad című kötetéről

Görgei Artúr nekem már gyerekkorom óta megnyerő személyiségnek tűnt, igazi hősnek, osztrákot verő tábornoknak, pedig akkoriban, vagyis a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben még árulónak volt kikiáltva, annak ellenére, hogy minden csatájában győzött, és Komáromnál egy eltévedt ágyúgolyó jóvoltából még fejsebet is szerzett…
Gáspár Ferenc írása

Egymilliárd év. Az egyik internetes portál folyamatosan világvége hírekkel bombáz: nem elég az, hogy ötmilliárd év múlva felrobban a Nap, de már egymilliárd év múlva is annyira felmelegszik, hogy gyakorlatilag megsülünk mi, itten emberek, az egész földi élővilággal egyetemben. Persze, akkor már amúgy sem lesz emberi faj a Földön, nyugtat meg rögtön a cikk írója, nem kell aggódni…
Gáspár Ferenc írása

Gáspár Ferenc írása Gál Vilmos Latrok ideje című könyvéről

Csajkovszkijt, a nagy zeneszerzőt, ha bánat gyötörte, leült a zongorához és eljátszotta rajta a Carment elejétől a végéig. Férfi és nő szerelmét, hatalmi harcát, a semmilyen kompromisszumot nem ismerő végletes és őrült szerelmet talán senkinek nem sikerült azóta sem zenei műfajba sűríteni…
Gáspár Ferenc írása